Uram, Jézus, segíts! – fohászkodott a magyar református gazda Péter-Pál napján, mielőtt nekikezdett a nagy munkának. Ünnepnap volt ez. Az aratás ünnepe. És miért a múlt idő? Mert hatvan évvel ezelőtt lezárult egy szomorú időszak. Mégpedig a hagyományos magyar paraszti társadalom felszámolásának alig több mint másfél évtizede. 1961-re államosították a magyar mezőgazdaságot, és ezzel együtt megsemmisítették az egyik legfontosabb egyházfenntartó és nemzetmegtartó társadalmi réteget.

Június 29-én, Péter-Pál napján emlékezünk. Tizedik éve kimondva is. A kulákként megbélyegzett gazdák emlékét idézzük fel, azokét, akiket a kommunista diktatúra állami erőszakkal üldözött. Kiket minősítettek kuláknak? Papíron a huszonöt kataszteri holdnál nagyobb földterületet birtoklókat, vagy akiknek a tulajdona többet ért háromszázötven aranykoronánál. Papíron. Valójában a „kulák” fogalom politikai kategória volt: bárki az lehetett, és így a hatalom ellenségévé válhatott, aki a kommunisták számára nem volt megbízható. A hagyományos parasztság vezető rétege ilyen volt. Mint ahogy az egyház is útjában állt a diktatúrának.

A minap beszélgettem az emléknapról szóló törvény előterjesztőjével, Varga László nyugdíjas lelkipásztorral, korábbi országgyűlési képviselővel. Ő egyrészt családi okok, másrészt a gyülekezeti tapasztalatai miatt tartja fontosnak, hogy a meghurcolt gazdákra emlékezzünk. Apósát ás anyósát kuláknak minősítették, mert öt hold szőlő volt a tulajdonukban. Nincstelenekké váltak, pedig korábban izsáki középparasztok voltak. A kuláküldözés után be kellett lépniük a téeszbe. Felesége tízévesen napszámba járt, mert mindenüket elvették, és származása miatt nem járhatott a kertészeti egyetemre.

De nem csak a saját családja küzdelmeit látta a lelkipásztor. Tíz évig szolgált a tiszakécskei gyülekezetben, ahol olyan családokkal állt közvetlen kapcsolatban, amelyeket szintén megbélyegeztek. Az ókécskei városrészen éltek azok a református gazdák, akiket teljesen ellehetetlenítettek. A település és a gyülekezet is belerokkant a téeszesítésbe. A főutca gyakorlatilag kihalt, mert a fiatalok nagyobb városba mentek dolgozni, vissza pedig már nem költöztek. – A református egyház gerincét törték meg a parasztság tönkretételével. A kuláknak bélyegzett emberek voltak a presbiterek, a megbecsült tagjai a falunak. Tiszakécskén a presbitérium nyolcvan százalékát ők alkották. A kuláküldözés után pedig a gyülekezet is megfeleződött – emlékezik vissza Varga László.

A parasztság gerincének megtörése már 1945-ben megindult a földosztással, amelynek ugyan voltak eredményei, de megelőzte a földelkobzás, és együtt járt a helyi földosztó kommunisták terrorjával. Majd jöttek az újabb erőszakos intézkedések: a kuláküldözés, a beszolgáltatások, a kínzások és a kitelepítések, a kuláklista és a téeszesítés. És a sort sajnos még tudnánk folytatni. Amikor 1956 őszén, majd a következő hónapokban a magyar gazda úgy látta, hogy ismét dolgozhat majd az egyéni parasztgazdaságban, újra jött az állami erőszak: a kényszerkollektivizálással három év alatt téeszekbe szervezték az egyéni gazdaságokat. Ezzel végleg megszűnt a hagyományos paraszti réteg, és ez a kollektív trauma az egyház mindennapjaira is kihatott.

Az izsáki és a tiszakécskei példa is megmutatja számunkra, hogy a szovjet iránymutatás szerint cselekvő magyarországi kommunisták közösségeket romboltak szét. Az erőszakos iparosítás céljának megvalósításáért felszámolták a hagyományos paraszti társadalmat, és az egyház, a kommunisták másik nagy ellenpontja, ezáltal is nehéz helyzetbe került. Ravasz László egykori püspök szerint az intézményesített egyház „spirituális ÁVÓ” lett, de mint visszaemlékezésében írja, „az élő gyülekezet elbírja a halott egyházat is”. A gyülekezetekben, ahol megmaradt – a püspök szavaival élve – a „lelki birtokállomány”, az Ige a kényszerkollektivizálás után is hangzott, a csendes imádságokat pedig senki nem vehette el.

Bár a kommunista hatalom a lelkekben is változást akart, az egyház még ma is él. Hogy miért? Erre Ravasz László néhány évtizeddel korábban megadta a választ: „Az Ige és a Szentlélek reálisabb hatalom, mint bármely fizikai erő, képes arra, hogy átalakítsa és megmentse a világot.”