... a nők ösztönébe van írva – mondják, így aztán a férfiak szívesen hagyják és elfogadják, ha a nők figyelmesek velük. Kényelmes az élet, ha vannak önkéntesek, akik szolgálnak nekünk. A gondoskodás bizonyos boldogsághormont termel abban, aki végzi, azaz visszahat rá és örömmel tölti el. Egy ideig.

A legtöbb házasságban és családban azonban néhány év után, vagy még hamarabb, eljön az idő, amikor az asszony fellázad a megmerevedett szereposztás ellen és robban. Rabszolgának, cselédnek érzi magát, aki mindig csak ad, azonban nem kap elég figyelmességet viszonzásul. Elkényeztette a férjét és gyermekeit, akik természetesnek vették a gondoskodást, később pedig nem ismerve az öngondoskodást gyámoltalanul várják haza a háziasszonyt, mert azt sem tudják, hol találnak ennivalót a háznál. Ez a helyzet bizonyos hatalmat is ad a nőknek: mások rájuk szorulnak. Ha mások kiszolgálása már nem szerez örömet, játszmázni kezdenek.

Amikor Pál apostol a gondoskodásról beszél, nem a hagyományos családi felállásra utal, hanem a gyülekezeti feladatokra. A gondoskodással, gondviseléssel fordított eredeti szó azt jelenti: ügyelni, vigyázni, óvni, törődni valakivel – nemcsak a vér szerinti családdal, hanem a gyülekezeti közösséggel. „Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett.” (ApCsel 20,28) Az egész nyáj az Isten egyháza (eklézsia), a Szentlélek által elhívottak közössége iránti felelősségre hív.

A gondviselés további két szóval részletezve: legeltetni és őrizni a bárányokat. A feltámadt Jézus Krisztus a fentiekhez hasonlóan azzal bízta meg Pétert a nagy rehabilitáló párbeszédben, hogy legeltesse a bárányait és őrizze a juhait (Jn 21,13–15). Pál az efézusi férfiaknak adja ezt a „végrendeletét”, de Filippiben Lídiát, a bíborárus asszonyt is hasonló szerepben látjuk: köré szerveződött a helyi gyülekezet. Az „episzkoposz” görög szóból – amely szó szerint felügyelőt, őrizőt jelent – formálódott később az egyházi hierarchiában a püspök elnevezés, Péterre és utódjára pedig a Krisztus földi helytartója megnevezést használják. Messzire elvezetett ez a történet…

De ne hierarchiában, hatalomban, szerepekben és rangokban gondolkozzunk, hanem lássuk a mai, mostani szükséghelyzetet! Vannak, akiket elvesztettünk a szemünk elől a másfél éves karantén alatt. Őket keressük, hívjuk és pásztoroljuk haza a nyájba!