– Csak a megnevezés – az eredeti Evangélium Szerint Reformált Magyarországi Református Keresztyén Egyház után – több ízben változott – mondja Buza Zsolt pozsonyi lelkipásztor, aki felidézi, hogy az egyház 1991-ig nem élhetett szabadon, irányításába közvetve vagy közvetlenül beleszólt a mindenkori államvezetés.

Trianon szülötte

Az első világháborút követő trianoni békeszerződés után a Magyarországi Református Egyház testéről leszakadt felvidéki gyülekezetek önálló egyetemes egyházat kezdtek szervezni. A békediktátum után Csehszlovákiához került a dunántúli egyházkerületnek hetvenkilenc, a tiszáninneninek százharminc, a tiszántúlinak pedig hatvanöt anyaegyháza. A területi „átrendeződés” következtében az elcsatolt területeken élő kétszáznyolcvankilenc gyülekezet püspök nélkül maradt.

Komáromban 1920 nyarán alakult meg a dunáninneni ugyanennek az évnek decemberében jött létre Kassán a tiszáninneni, majd 1923-ban a szintén Csehszlovákiához tartozó Ruszinföldön a kárpátaljai egyházkerület. Ez a tíz egyházmegyét tömörítő három egyházkerület alkotta végül Csehszlovákiai Református Egyetemes Egyházat, amelynek az 1930-as népszámlálás szerint mintegy kétszáztizenhétezer tagja volt és kétszáznegyvenöt iskolát tartott fent, köztük a Losoncon működő teológiai intézetet és a komáromi tanítóképzőt.

A Csehszlovákiához csatolt területeken működő gyülekezetek életét már az anyaegyháztól való elszakadásuk pillanatától fogva igyekezett megnehezíteni és ellehetetleníteni az államvezetés. Hiába tartottak a reformátusok 1923-ban Léván törvényhozó zsinatot, amely kiegészítette az addigi Magyarországi Református Egyházalkotmányt, alkalmazva annak törvényeit az új helyzetbe került Csehszlovákiai Református Egyetemes Egyház életére, azt az államhatalom soha nem erősítette meg. Helyette „bomlasztani akarta volna a református egyház egységét, különösen a szlovák egyházmegye megalakításának kérdésével” – írja Szabó Antal lelkipásztor A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház története című tanulmányában.

Szabó Antal kiemeli, hogy az elszakított területen élő reformátusok kilencven százaléka magyar nemzetiségű volt, csak Kassától keletre volt néhány magyar–szlovák gyülekezet.

A második világháború kezdetéig tartó időszakban az egyház – annak ellenére, hogy nem kapta meg a csehszlovák államvezetés jóváhagyását – fejlődött mind lelki, mind anyagi értelemben is. Ébredési mozgalmak indultak, felerősödtek a diakóniai munkák, valamint a lelkészi utánpótlás érdekében Sörös Béla losonci lelkipásztor, későbbi püspök vezetésével magyar teológiai főiskolát szerveztek. A losonci református teológiai szeminárium 1925 szeptemberében nyílt meg, és mindvégig a felvidéki magyarság egyetlen főiskolája maradt.

Az első bécsi döntés után a Csehszlovákiai Református Egyetemes Egyház beolvadt a Magyarországi Református Egyházba, a Szlovákia területén maradt huszonegy egyházközség, valamint a szlovák nyelvű gyülekezet megalakította a szlovenszkói református egyházkerületet. A korábbi három egyházkerület megszűnése után, az 1945-ös újbóli elcsatolás után sem alakult újra.

A hontalanság évei

„A második világháború után a csehszlovákiai magyarság és reformátusság ismét kisebbségi sorsba került. Sőt, rövidesen kiderült, hogy a korábbiaknál is nehezebb sors vár rá: bekövetkeztek a hontalanság évei. Lelki és anyagi területen egyaránt szörnyű pusztítás történt” – kezdi a második világháború utáni egyháztörténeti ismertetést Szabó Antal. A legnagyobb pusztítást a barsi egyházmegye szenvedte el, ahol a Garam folyónál három hónapra megállt a frontvonal. A keleti parton a szovjet, a nyugatin a német hadsereg tartotta az állásokat.

Az újraalakult Csehszlovákia keményen lépett fel a magyarokkal szemben, államosították a magyar intézményeket, köztük az egyházi fenntartásúakat, és megvonták az állampolgárságot a magyaroktól.

A szervező bizottság korszaka

A református egyház irányítása 1945 után a két világháború között létrejött Szlovák Köztársaság idején alakult, a vissza nem csatolt és szlovák anyanyelvű egyházközségek irányítására létrehozott Szervező Bizottság kezébe került, amelynek ugyanaz volt a célja, mint Csehszlovákia kormányának: életének minden területén elnyomni a magyar kisebbséget, és mielőbb megszüntetni.

Ekkor kilenc református egyházmegye alakult Csehszlovákiában, három szlovák és hat magyar anyanyelvű. Ezek élére a Szervező Bizottság jelölt ki megbízott espereseket. Megtiltottak minden magyar nyelvű kommunikációt az egyházi hivatalokban, a lelkészeknek három, a fiatalabbaknak két évet adtak arra, hogy „elsajátítsák az államnyelvet”. Ha ezt nem tették meg határidőig, akkor elbocsátották őket.

A lelkészek az egyházi díjlevél szerinti járandóságukat bár megkapták, az állami fizetéskiegészítés megszűnt. 1946 elején a magyar nemzetiségűek többsége, így a lelkipásztorok és a hívek is értesítést, majd végzést is kaptak a mezőgazdasági vagyon állami elkobzásáról. Egyházközségek is kaptak ilyen végzést, Léván és Losoncon az államosított parcellák között ott volt a templom, a lelkészlak és temető helyrajzi száma is, vagyis ezeket is, mint mezőgazdasági vagyont kobozták el. Ezeket később sikerült az államosítás alól mentesíteni.

1946-ban Magyarország és Csehszlovákia megkötötte a lakosságcsere-egyezményt, amely Magyarországot arra is kötelezte, hogy a kijelölt magyarokon kívül átvegye a „háborús bűnösöket” is. Viszont az úgynevezett fehér lapot nemcsak azok kapták meg, akiket a népbíróság valóban elítélt, hanem a magyar nemzetiségű református lelkészek nagy többsége és az egyháztagok is. Szabó Antal tanulmányában megjegyzi, hogy ha „ezek a tervek megvalósultak volna, alig maradt volna magyar református egyháztag és lelkipásztor Csehszlovákiában”. Azokat a magyarokat, akiket nem jelöltek ki a lakosságcserében és nem kaptak fehér lapot, a cseh-német határ közelébe deportálták és széttelepítették. Több ezer magyar reformátust szórtak így szét a határvidéken.

Út az újraszerveződés felé

Az egyházjogi értelemben törvénytelenül működő Szervező Bizottság miatt az évek alatt fokozódott a lelkészi ellenállás, bár nyíltan csak a barsi egyházmegyében mutatkozott meg, ahol a vezetést Ceglédy Pál esperestől a Szervező Bizottság által megbízott esperes, a szlovák katolikus papból lett református lelkész, Szirmai János vette át. Ceglédy Pál sokat tett a református egyház megmaradásáért, többek között ő volt a szellemi atyja a nyílt ellenállást vállaló lévai lelkészi bibliakörnek.

Az 1950-es Alkotmányozó Zsinat megtartását közvetve az tette lehetővé, hogy 1948 februárjában csehszlovák kommunisták puccsal átvették a hatalmat, majd egy évvel később új egyházjogi törvényt is hoztak. Hatalomra jutásuk után Magyarországon is vezető szerephez jutott a kommunista párt. A két „baráti” ország megpróbálta rendezni a fennálló vitás kérdéseket, ennek eredményeként a ki nem telepített magyarok visszakaphatták csehszlovák állampolgárságukat, igaz, ehhez hűségesküt kellett tenniük.

Az új egyházjogi törvény nyomán létrejöttek az egyházügyi hivatalok, amelyek nemcsak felügyeltek, hanem bele is nyúltak az irányításba. Szabó Antal szerint ekkor már a Szervező Bizottság is tudatában volt annak, hogy egyeduralmát nem tudja tovább fenntartani az egyházban, így közreműködésével 1949 tavaszán megalakult a Református Lelkészek Egyesülete. Az ő konferenciáikon merült fel először, hogy hogy a magyar egyháztagok állampolgárságának rendezése szükségessé teszi a Református Egyház újjászervezését, ami véget vet a Szervező Bizottság korszakának.

A bizottság egyik utolsó intézkedése volt, hogy felhívta az egyházmegyéket, hogy még régi kereteik között válasszák meg a lelkészi és világi zsinati képviselőket az Alkotmányozó Zsinatba, amely a tisztújítás után, 1950. decemberében alakult meg Poprádon.

A Pozsonyba érkező ifjúság számára a presbitériummal karöltve 1928-ban diákinternátust és menzát létesítő jótevőként vonult be egyházunk történetébe. Sörös Béla, az egyházkerület túloldalán szolgáló losonci lelkipásztor volt a Losonci Teológiai Szeminárium igazgatója, az intézmény élharcosa és a losonci gyülekezet pártfogója.

Az iskei származású Magda Sándor 1914-ben Ungváron megjelent Magyar egyetemes filozófia című munkája hiánypótló árucikként vonult be a protestáns teológiatörténetbe. Varga Imre, aki személyében, , ahogy lehetett" átmentette egyházunkat a kommunista diktatúra idején, kimagasló szolgálatot végzett nemcsak itthon, hanem a Református Világszövetségben is, ahol hűsége nyomán munkabírását megismerték Nyugat-Európában is – sorolja a lelkipásztor.

Új egyház alakul

Több előkészítő tárgyalás és egyeztetés után a Zsinat 1951 augusztusában határozott a Keretalkotmány jóváhagyásáról. A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház további életének törvényes keretet adó rendeletet az Egyházi Ügyek Szlovákiai Hivatala is jóváhagyta, majd a Zsinati Elnökség novemberben kihirdette.

Egy évvel később az egyházközségekben általános tisztújítást rendelt el a megválasztott új vezetőség, valamint százötven év után az egyházból való kizárást újra a legsúlyosabb fegyelmi büntetéssé tette. Mindezek mellett a Zsinat eltörölte a püspöki tisztséget. Az indoklás szerint azért, mert a bibliai szóhoz az elmúlt évezredekben „hozzátapadt az uralom, a hatalom, a parancsolás, a kivételes jog és tekintély vonása”.

A Zsinat határozatot hozott az új egyházmegyei határok megállapításáról és az egyházmegyék elnevezéséről is: közülük többet megszüntetett, illetve egybeolvasztott, egy egyházmegyét pedig kettéválasztott. Az eddigi kilenc helyett a következő hét egyházmegye alakul meg: a pozsonyi, dél-nyitrai, észak-nyitrai, besztercebányai, nyugat-kassai, kelet-kassai és eperjesi.

A rendszerváltás után

Az 1989-es év nem csak Magyarországon, hanem Csehszlovákiában is nagy társadalmi változásokat hozott. A bársonyos forradalom után megtartották az első szabad választásokat, majd a szlovák önállósodási törekvés hatására 1993-ban Csehszlovákia felbomlott. A változások a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház számára is új lehetőségeket nyitott meg.

Mielőtt 1991-ben új egyházalkotmányt fogadtak volna el, még 1988-ban visszaállították a püspöki tisztséget és hivatalt, valamint teljes tisztújítást tartottak. Néhány évvel később két új, szlovák ajkú egyházmegye megalakításáról is döntöttek.

– A Nagymihályi Református Egyházmegyét tizenhárom gyülekezet alkotta, és saját szolgálatát 1993. november 14- én kezdte meg. Az Ondava-Hernádi Református Egyházmegye alakuló közgyűlése 1994. február 27-én volt Tarcavajkócon – tette kerekké a beszámolót Buza Zsolt.