Nagy Alice

Előfizetek

Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek. Öt kérdés – öt válasz rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Ezúttal Nagy Alice-t, a debrecen-nagytemplomi gyülekezet presbiterét kérdeztük.

Debreceni lelkészcsaládban született. Középiskolai tanulmányait a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában végezte. Gyermekkori inzulinos cukorbetegsége és hitének megvallása ellenére felvették az orvosi egyetemre. Belgyógyász, geriáter és mozgásszervi rehabilitációs szakorvos, a DEKK Kenézy Gyula Campus Rehabilitációs Osztályának főorvosa.


Mi az első emléke a hittel kapcsolatban?

A szüleim minden este kinyitották a Bibliát. Testvéreimmel együtt édesanyánk köré gyülekezve, gyereknyelven hallgattuk a történeteket. Jöhetett jó vagy rossz az életünkben, az Ige hatására eltűntek félelmeink, átéltük a megbocsátás örömét, földi és égi reménység ébredt a szívünkben. Esténként együtt énekelt a család.

Nagy Alice Fotó: Archívum

Beteges gyermek lévén néha a mennyei hazába kívánkoztam, mivel tudtam, hogy ott Jézus érdeméért örök élet vár rám. A hit és a szeretet szüntelenül megújuló erejét először édesanyám életében láttam meg. Akkor döntöttem el, hogy keresztyén leszek.

Hogyan kapcsolódik össze a gyógyítás és a hit az életében?

Példaképem Albert Schweitzer, aki szerint az Úrral egyetlen orvos is nagyszerű dolgokat tud elvégezni. Szeretem a betegeket, és gyakran énekelem: „Elküld az Úr, vígy a sebre gyógyírt, oszd szét magad, és így oldd a sok kínt.” A fáradtság állandó útitársam, de Isten mindig új erőt ad. Egy nehéz ügyelet alkalmával ezt olvastam: „…olyan erőssé tettél, mint mikor a bivaly öklel…” (Zsolt 92,11) Gyógyítani csak teljes beleadással és imádságos szívvel tudok. Sokszor tapasztalom Isten vezetését, váratlan segítségeit, és a feltámadásba vetett hitem ad lelki erőt. Hiszem, hogy eljön az idő, amikor kiürülnek a kórházak, és nem lesz többé halál, gyász, jajkiáltás és fájdalom (Jel 21,4).

Hogyan élte meg a járvány időszakát?

A második hullám elején én is elkaptam a Covid–19 fertőzést. Számomra a legfelemelőbb az első online húsvéti istentisztelet volt, a családi körben vett úrvacsorával. Még az egyik kisállatunk is velünk volt, jelezve az egész teremtett világ majdani megújulását. „Elrejt sátra mélyén” (Zsolt 27,5) – szólt az Úr biztatása, és valóban, a gyülekezetünk hordozó imádságai hatására az Úr megálljt parancsolt a vírusnak, így a harmadik hullám ideje alatt, az oltásokat is felvéve, újra dolgozhatom – ezért az élő Jézust magasztalom.

Milyen tapasztalatai vannak a debrecennagytemplomi gyülekezetben?

Igehirdetések és evangélizációk által épülünk, a sok rétegalkalom pedig közösséggé kovácsol minket. Már a második ciklus alatt vagyok presbiter, én szervezem a gyülekezet eseményein az orvosi ügyeleteket, a Missziói Bizottság vezetőjeként a külmissziós alkalmakat, valamint a hit és tudomány témakörébe tartozó előadásokat. Meggyőződésem, hogy a teremtés és a megváltás ugyanazon Úr két oldala, így a tudomány is őt dicsőíti. Az anatómiai tanulmányaim közben megesett, hogy letérdelve imádtam Istent csodálatos alkotásaiért.

Honnan merít erőt?

A sok elfoglaltság miatt igazából csak egy kis elcsendesedésre vágyom. Kiülni a kertbe, és misszionárius-életrajzot olvasni vagy zongorázni – különösen akkor, ha sok szenvedést látok. Nekem minden hétköznap ünnepnap, a hivatásom a kiváltságom. Tudom, hogy „akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget” (Zsolt 127,2). A kedvenc igém: „Az értelmesek fényleni fognak, mint a fénylő égbolt, és akik sokakat igazságra vezettek, mint a csillagok, mindörökké.” (Dán 12,3)