... és bölcs lelkigondozó nem helyesel a hozzá forduló embernek, nem ad igazat neki, csak meghallgatja, kérdezi, esetleg terelgeti, hogy saját maga találjon rá élethelyzete, problémája, vitás ügye megoldására. Mert több szempontból lehet leírni, elmondani a dolgokat. A segítségért forduló természetesen a saját igazát képviseli, úgy, ahogyan ő látta és ő átélte. Legtöbbször a másikat hibáztatja a nehézségei miatt.

Sok esemény elvileg közömbös, ha csupán tárgyilagosan közlik a tényeket. Egészen addig nem lehet eldönteni, hogy jó vagy rossz, kinek van igaza, amíg nem látjuk a következményét. Fontos kérdés, hogy milyen környezetben és milyen összefüggésben történnek a dolgok, hogyan szerepelnek benne a különböző emberek. A legfontosabb kérdés tehát az, hogy milyen az ember. Milyen céllal és milyen indulattal vesz részt az eseményekben, hogyan használja a tehetségét, lehetőségét, akaratát és tudását. Van-e hite és miben, kiben hisz?

A harmincnyolc éve beteg ember a Bethesda-tó partján fekszik (Jn 5,1–15). Amikor Jézus meglátja, megkérdezi, hogy akar-e meggyógyulni. Ilyet kérdezni egy betegtől lehetne akár gúny, tapintatlanság vagy sértés is. Mindenképpen meghökkentő. De Jézus tudja, hogy mit és miért kérdez. A válaszban be is mutatkozik a beteg, panaszkodik: „nincs emberem.” (7) Ebben látja a legfőbb baját. Az irgalmasság házában, ahogyan a fürdőt nevezik, irgalmatlan a verseny, ebben ő esélytelen, mindig megelőzik. A rendszert hibáztatja, magányosságáért pedig másokat, akiket irigyel, mert mindenkinek van lehetősége, segítsége, csak neki nincs. Megszánjuk?

A történet folytatására már nem mindig figyelünk, pedig ott lesz érdekes ennek az embernek a magatartása. Jézus rászól, hogy keljen föl és járjon, és ő megteszi. Engedelmesen szót fogad Jézusnak. Azonnal. Azután szót fogad Jézus ellenségeinek is, amikor azok rászólnak, és számon kérik tőle, hogy miért viszi az ágyát. Az munkának számít, márpedig szombat van, akkor nem szabad dolgozni. Ő védekezik. Nem dicsőíti Istent a csodáért, ami vele történt, amivel nem tud betelni, hogy harmincnyolc év után végre újra járni tud, hanem hárít. „Aki meggyógyított, az mondta nekem…” (11) Ő csak azt teszi, amit mások mondanak neki. Amikor majd megtudja, ki volt a gyógyítója, el is mondja Jézus ellenségeinek, hogy ő szegte meg a törvényt. Jézus figyelmezteti, hogy többé ne vétkezzen, hogy rosszabb ne történjen vele.

De megtörténik a rosszabb: áruló lesz. Tudatosan vagy tudatlanságból? Félelemből vagy akaratgyengeségből? Lelkigondozói kérdés.