Dobai István emlékére
– Mindenki tegye a dolgát ott, ahová Isten állította, ott legyen ember, ott legyen magyar, és ott legyen keresztyén! – fogalmazott 2014-ben Dobai István a Magyar Érdemrend lovagkeresztjének átvételekor Székelyudvarhelyen. A jogász, jogbölcsész, jogi szakíróként ismert volt erdélyi főgondnok életének kilencvennyolcadik évében hunyt el július 29-én Mikepércsen. Számos könyv és tanulmány szerzője volt.
Dobai István 1924. május 21-én született Nagyváradon, és a Szilágy megyei Ákoson nőtt fel református családban. 1947 őszétől a kolozsvári Bolyai Egyetem Jog- és Közgazdaságtudományi Karának tanársegéde volt. 1952 októberétől Ákoson, majd évtizedekig a Kolozsvár-Belvárosi Református Egyházközségben volt presbiter. 1990 és 1994 között az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnokaként szolgált.
1956-ban Varga László református lelkipásztorral a magyar– román viszony békés megoldására irányuló tervezetet írt. Ezt a forradalom időszakában többekkel megismertették, és a visszajelzések alapján véglegesítették. Az erdélyi kérdés ügyét eljuttatták volna a magyar és a román kormányhoz, a Román Munkáspárthoz, a legnevesebb magyarországi személyiségekhez, valamint az ENSZ-hez, amikor a szervezet a forradalom vérbe fojtása után a magyar kérdést tárgyalta. A memorandum azonban nem jutott el az illetékesekhez, mert 1957. március 20-án a szerzőket és a hozzájárulókat letartóztatták. Dobai Istvánt a szöveg miatt több társával is a legnagyobb horderejűnek ítélt romániai ’56-os politikai perben hazaárulással vádolták.

Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!