Sokféle elemzés született már István király Intelmeiről. Az öné mintegy húsz éve íródott. Változott-e ennek megítélése napjainkban?

István király Intelmei minden korra átültethetők, hiszen a társadalomban boldogan akarunk élni úgy, ahogy az az isteni akarattal megegyező. Gondolatisága a keresztyén hiten, a Biblián alapszik, és nem amiatt alkalmazható a XXI. században, mert a magyar államalapító írta és mert ezeréves tekintéllyel rendelkezik, hanem mert olyasmit mond, ami nem korhoz kötött, sőt, akkoriban saját korát is jóval meghaladta. Húsz év alatt a megítélése annyiban változott, hogy alaptörvényünk preambulumába belekerült Isten neve, amely változás a további paragrafusokra is kihatással van.

István király szerint a magyarság az általános züllésben és anarchiában – akár a többi nemzet – csak a Corpus Christi tagjaként létezhet és virágozhat fel.

Ez a Krisztus utáni ezredfordulóban mindenképpen forradalmi gondolat volt, hiszen az évezred végére erkölcstelenné vált a világ. Európában világvége-váradalom uralkodott, ennek következtében az erkölcsök is megromlottak. És ebben a világvégevárásban két nagyszerű ember, a kor két legnagyobb tudósa tűnik fel az egyház élén és a világi trónon: II. Szilveszter pápa és III. Ottó császár, akik szerint nem világvégét kell várni, hanem el kell kezdeni építeni az új keresztyén Európát, amely nem más, mint a regnum és a sacerdotium, azaz a világi és az egyházi hatalom együttműködésében a bibliai alapokon megújuló Corpus Christi.