A Magyarországi Református Egyház Zsinati Oktatási Irodája milyen várakozással áll az iskolakezdés előtt? – kérdeztük Papp Kornélt, a Zsinati Oktatási Iroda vezetőjét.

Azt reméljük, hogy az új tanévben visszatérhet az óvodák és az iskolák élete a régi kerékvágásba. Bízunk benne, hogy a digitális munkarend során kialakított hétköznapi gyakorlatok beépülnek módszertani kultúránkba, és magasabb szintre léphet az egész magyar köznevelési rendszer.

Napjainkban jelentős problémát okoz az intézményeknek a pedagógushiány, így abban is reménykedünk, hogy a közeli jövőben ismét érdemben növekszik a pedagógusok anyagi elismerése, amely vonzóvá teszi a fiatalok számára ezt a hivatást.

A koronavírus-járvány várható negyedik hulláma befolyásolja-e az oktatást?

A tizennyolc év feletti diákok oltása után, június végén már elkezdődött a tizenkét-tizenhét év közöttiek immunizálása. Ez a folyamat az új tanév kezdete előtt felgyorsul egy újabb oltási kampányban. A Zsinati Oktatási Iroda már július végén tájékoztatta az intézményeket az augusztus 30–31-i és a szeptember 2–3-i iskolai oltások lehetőségéről, és kérte a szülők tájékoztatását erről. Minden adott ahhoz, hogy a Covid negyedik hulláma mérsékeltebb hatású legyen a korábbiaknál, ezzel együtt bízunk abban, hogy intézményeink a tantermi oktatás keretei között működhetnek az új tanévben.

Mik voltak az előző évben a járvány okozta nehézségek, és hogyan tudták ezeket orvosolni a köznevelési intézmények?

A járvány első hulláma 2020 tavaszán még felkészületlenül érte a teljes magyar oktatást, ez a módszertani hiányosságok mellett érintette a tárgyi feltételek hiányát is. A digitális tanrend elterjedése terén évtizedes lemaradást pótoltunk be néhány hét leforgása alatt. A tárgyi feltételek közül intézményeink anyagi erőforrásokat mozgósítottak a pedagógusok munkájának biztosítása érdekében. Itt jelentős volt az egyházi intézmények lemaradása, mivel az állam csupán az állami fenntartású intézmények pedagógusait látta el laptopokkal a megelőző években. 2020 tavaszán a Zsinati Oktatási Iroda százharmincnyolc laptop beszerzésére kapott állami forrásból fedezetet, ez tűzoltásnak elégséges volt. A tanulók kezébe adható informatikai eszközök hiánya és az otthoni biztonságos internet biztosítása nagyobb gonddal jár, ez azonban már túlmutat az intézmények lehetőségein. Nem használ az eszközellátottság javításának az sem, hogy az informatika területén a piac jelentős áremeléssel reagált az igények növekedésére.

Hány református oktatási intézmény kezdi el szeptember elsején a tanévet?

A pontos adatok csak a tanév megkezdése után állhatnak rendelkezésünkre, lesznek intézményeink, amelyek csak az utolsó napokban jutnak hozzá a működés megkezdéséhez szükséges engedélyhez. Amit most előre látunk: önálló intézményként hat új óvoda és egy új általános iskola indul, azonban tagintézményként további kilenc óvoda és két általános iskola kezdi meg a működését. Tekintettel arra, hogy egy intézményünk fenntartói jogát átadjuk, a 2020–21-es tanévben működő száznyolcvanhat intézmény helyett százkilencvenkét köznevelési és szakképzési intézmény kezdi meg munkáját az új tanévben. Sokat mond azonban az az adat, hogy tizenkét olyan településen vagy fővárosi kerületben jelenünk meg, ahol eddig nem működött református intézmény. Földrajzilag is kitoljuk a határainkat, mivel a bajánsenyei általános iskola lesz a legnyugatabbra, a csengersimai pedig a legkeletebbre fekvő hazai tagintézményként működő iskolánk.

Sándor Zsombor, a Dunavecsei Református Kollégium – Óvoda, Általános Iskola, Középiskola és Kollégium intézményvezetője:

Mi nagy munkában voltunk egész nyáron. Sikerült befejezni az iskolaudvar térkövezését, teljes mértékben felújítani a kollégiumunk villanyhálózatát, az iskola épületében pedig korszerűsítettük a fűtéscsöveket és fűtőtesteket. Éppen ezért reménységgel tekintünk előre, és bízunk abban, hogy a normál tanrend szerint tudjuk elkezdeni a tanévet. Ösztönözzük a diákjainkat arra, hogy oltassák be magukat. Idén, ha az egész oktatási intézményt nézzük óvodától szakiskoláig, összesen kilencszázkilenc fő kezdi meg a tanévet.

Milyen nehézségeket kellett megoldaniuk a járvány idején?

Azoknak a gyermekeknek, akiknek nem volt számítógépük vagy legalább okostelefonjuk, azoknak igyekeztünk laptopot adni. Van egy szociális munkásunk is – ha ezeknek az eszközöknek az üzemeltetésében segítségre volt szüksége a családnak, akkor ő kiment házhoz és segített.

Intézményünkben természetesen nagyon sok az olyan tanuló, akinek van jó felszerelése, és tartani tudta a kapcsolatot a pedagógusokkal az online tanítás ideje alatt is.

Sok nehéz körülmények között élő tanuló jár az intézményükbe – a környező településekről is. Hogyan segítik őket a tanév folyamán?

Minden évben úgy indulunk, hogy az elsősöket „teletáskával” ajándékozzuk meg. Ebben az iskolatáskától kezdve a ceruzán át a füzetekig minden benne van, és nem is csak az elsősök kapják meg ezt a csomagot. Nagyobb mennyiségű tanszert vásárolunk, idén már beszereztük az eszközöket: vonalzót, körzőt, füzetet, hogy ha valakinek amiatt lenne lemaradása, mert nem tudja ezeket beszerezni, akkor ez ne legyen akadálya a tanulásnak.

Milyen támogatásból tudják biztosítani számukra ezt a teletáskát? Az iskolák általában arról panaszkodnak, hogy nincsenek forrásaik.

Én viszont elmondhatom azt, hogy az iskola tartalékából, önerőből adjuk. Fontosnak tartjuk ezeket a taneszközöket mindenki számára elérhetővé tenni, mert csak így tudunk színvonalas oktatást végezni. A tanulóink sok versenyen vesznek részt, és ahhoz, hogy a nehéz körülmények közül érkező, de jó képességű tanulóknak is át tudjuk adni a tudást, szükségesek ezek az eszközök. Az intézménynek saját kollégiuma is van. Azoknak a bejáró gyerekeinknek, akik úgy érkeznek, hogy nem hoznak magukkal ennivalót, a kollégiumból tudunk étkezési lehetőséget nyújtani. Van továbbtanulási lehetőség is az intézményünkben – sok nyolcadikos választotta idén a szakács- és a szerkezetlakatos-képzést, vagyis folytatják a tanulást nálunk kilencedikben is. Jól érezték magukat nálunk, látták a szakiskolai képzést, hiszen itt élnek egymás mellett az általános és szakiskolások, és mivel kollégiumi elhelyezésre is van lehetőség, ezért ki sem kell lépniük a településről, máris továbbtanulhatnak.

Ha ennyire ragaszkodnak a tanulóik az iskolához, a szakma megszerzése után bizonyára szívesen maradnának Dunavecsén. Van elegendő munkalehetőség számukra?

Igen, sokan maradnak. Van egy acélszerkezet-építő vállalat Dunavecsén, velük van szerződésünk, a gyakorlatot náluk szerzik meg a diákjaink, és ha megállják a helyüket, akkor itt munkalehetőség is van számukra. Mi a felnőttképzésben is tevékenykedünk, érettségire készítünk fel tanulni vágyókat. Az idén csak itt, Dunavecsén száz diák kapott érettségi bizonyítványt. A szakmát tanuló diákjaink közül sokan le is érettségiznek nálunk.

Milyen a kapcsolatuk a helyi református gyülekezettel?

Szinte együtt lélegzünk velük, a tanévet is a gyülekezet közösségében, istentisztelettel nyitjuk meg. A kollégisták rendszeresen részt vesznek a csütörtöki bibliaórákon, a pedagógusaink pedig minden hónapban gyermekdélutánt tartanak, amelyre nemcsak az iskola diákjait, hanem a település többi gyermekét is szeretettel várjuk.

Sokszor arra panaszkodnak a fiatalok, hogy a gyülekezeten belül nagy a távolság a generációk között.

Ez nálunk is látható, az idősebbek többen vannak jelen a gyülekezet életében. De örömmel mondhatom, hogy idén is tudtunk gyerek- és ifjúsági tábort szervezni a pedagógusainkkal és a lelkészekkel karöltve. Az iskola óriási lehetőség a gyülekezet ifjúsági életében, hiszen például az pingpongozás mellett az íjászathoz, a kosárlabdázáshoz, sőt különböző társasjátékokhoz is vannak termeink az érdeklődők számára. Így az a közösségépítés, amely sok esetben máshol hiányzik, nálunk adott.

Gál Erika, a kárpátaljai Nagydobronyi Református Líceum igazgatója:

A Nagydobronyi Református Líceum immár huszonöt éve a kárpátaljai magyar nyelvű oktatás egyik legerősebb bástyája. A 2018-as tanév volt a nagy mérföldkő számunkra, a líceum akkor indította el – Kárpátalján elsőként az egyházi líceumok között – az 5. osztálytól kezdődő oktatást. A korábbi százhúszas létszám ezután száznyolcvanra növekedett, idén pedig már kétszáz diákkal kezdhetjük meg a tanévet.

Ez számunkra megerősítés, de nagy felelősség is: mindehhez tantermeket és az elegendő tankönyvet kell biztosítanunk. Mégis az a legfontosabb, hogy tudjunk megfelelő figyelemmel fordulni a diákok felé. Ugyanakkor nemes feladat is, hiszen kétszáz család bízik bennünk, és így több gyermeket vezethetünk a hit útjára a mindennapi igei alkalmakon.

A koronavírus-járvány negyedik hulláma befolyásolja-e az oktatást? Várható-e újra az online tanítás Kárpátalján?

Az előttünk álló tanévre a líceum munkaközössége a felelősség teljes tudatában felkészült, a pedagógusok mindannyian megkapták a védőoltásokat. Az elmúlt tanévben sajnos többnyire az online térbe kényszerült a mi intézményünk is. Azóta folyamatosan csiszoltunk a kezdetleges online oktatási formán. 2020 nyarán minden pedagógusunk elvégezte a digitális tanrendet segítő tanfolyamot. Az intézményünk legfontosabb feladata, hogy a különböző családi háttérből érkező diákoknak azonos feltételeket biztosítson. Ez az iskola falain kívül nem könnyű feladat, hiszen a nagycsaládos vagy a hátrányos helyzetű diákoknál nem volt elegendő laptop, vagy egyáltalán nem volt semmilyen okoseszközük, amely lehetővé tette volna a diák oktatását, de Isten rendelt hozzánk olyan alapítványokat, embereket, akik ebben segítségünkre voltak. A líceum diákjainak a Te is Segíthetsz Jótékonysági Alapítvány tíz laptopot adományozott, amelyeket már szeptember első hetében kezükbe is vettek a gyerekek. Egy holland segélyszervezet pedig további ötven chromebookkal segítette a rászoruló iskolásokat. Az oktatást mindig az eredmények minősítik. Az elmúlt tanévben minden végzős diákunk sikeresen vizsgázott az Ukrajnában megkövetelt emelt szintű ukrán érettségin, ez segíti a diákok továbbtanulását a szülőföldjükön.

Az ukrán alkotmánybíróság jóváhagyta az ukrán mint államnyelv működéséről szóló jogszabályt. Ez milyen hatással van az önök intézményére?

Az ukrán állam 2010-ben megvont minden állami támogatást a magánintézményektől, köztük a Kárpátaljai Református Egyház Jótékonysági Alapítványa fenntartásában működő iskoláktól is. Már-már kétségessé vált egyházi iskoláink fennmaradása. Akkor a tanáraink vállalták, hogy ha kell, fizetés nélkül is tanítani fognak. Felmerült a kérdés: honnan lesz pénzünk élelmiszerre, rezsiköltségre és karbantartási kiadásokra. Líceumunk fenntartásáról kezdettől fogva az alapítvány gondoskodott, de ők is csupán költségvetésünk egy részét tudták fedezni. Isten gondviselő szeretete nyilvánult meg abban, hogy Magyarország Kormánya 2010 januárjától vállalta a kárpátaljai egyházi iskolák fenntartását, és felkerültünk a nemzeti jelentőségű intézmények listájára. A jelenlegi ukrán oktatási törvényben az szerepel, hogy az országban az oktatás nyelvét csupán azok az iskolák választhatják meg szabadon, amelyek semmilyen ukrán állami támogatásban nem részesülnek. Az ukrán állam 2023-ig – a gyakorlatba ültetésére viszont 2022 szeptemberéig – haladékot adott az ukrán nyelvű oktatásra való átállásra azon iskolák számára, amelyek az Európai Unió valamely nyelvén tanítanak. Ha nem sikerül megváltoztatni ezt a törvényt, a kárpátaljai állami fenntartású iskolák kénytelenek lesznek ukrán nyelven tanítani a magyar gyerekeket, ez a folyamat végzetes mértékben felgyorsíthatja közösségünk asszimilációját és a kivándorlást. Egyelőre úgy tűnik, hogy iskolánk magánfenntartású intézményként ettől a kötelezettségtől mentesül. A magánintézmények jogköre nem sérül, de hatalmas feladat hárul ránk.

Megmutatkozik a felvételizők számában a nyelvtörvény hatása?

A Kárpátaljai Református Egyház Jótékonysági Alapítványa három egyházi líceumot működtet. Az intézmények iránt már a törvénytervezet elfogadása után megnőtt az igény, amit a felvételizők évről évre növekvő száma is mutat. A 2017. szeptember 5-én nyilvánosságra hozott törvényrendelet óta sajnos egyre nehezebb a helyzete a magyarságnak Kárpátalján. Sok magyar szülő jogfosztottnak érezte magát az oktatási törvény miatt. Éppen ebben az időben zajlott iskolánk átépítése is, amelynek következtében több új tanteremmel bővültünk, és lehetőség adódott, hogy a szülők kérésének eleget téve új korosztállyal gazdagítsuk iskolánkat. A Magyar Kormány támogatásának köszönhetően egy új, százhúsz férőhelyes kollégiumot építettünk, amelyben az addig három különböző épületben elhelyezett diákjaink kapnak helyet. Tizennégy új tantermet építettünk, és iskolánk új tornateremmel is gazdagodott. Az egyházi iskolák létfontosságú szerepet töltenek be Kárpátalján. Meg akarunk maradni szülőföldünkön magyarnak és reformátusnak, ezért a célért küzdünk meg mindennap. Kérjük, hogy imádkozzanak a kárpátaljai magyar közösség megmaradásáért és erősödéséért, hogy iskolánk ebben a közösségben be tudja tölteni Istentől kapott feladatát!

Bodor Júlia idén kezdi tanulmányait a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsésztudományi Karának kommunikáció és médiatudomány szakán. Miért erre az egyetemre esett a választásod?

Nincs semmilyen kötődésem a református egyházhoz, evangélikus vallású vagyok. A Károli Gáspár Református Egyetemre azért esett a választásom, mert ebben az intézményben a vallás nincs ráerőltetve senkire, sőt inkább közösségformáló és -építő ereje van. Az egyetem kommunikációjában mindenhol hangsúlyozták, hogy nyitottak, elfogadók, és senki sincs magára hagyva.

A károlis ismerőseim elbeszélései alapján tudom, hogy ezen az egyetemen valóban jó a közösségi munka, és engem elsősorban ez fogott meg: az összetartó közösség ereje. Amikor a választásomról beszélek, miszerint református egyetemen tanulok tovább, sokan csak néznek nagyot, és azt mondják: itt majd biztosan leginkább hitoktatásban lesz részem. Én viszont nagyon örülök, hogy sikerült a felvételim, bízom abban, hogy valóban az oktatás és a szemléletbővítés az egyetem célja.

Mit vársz ettől az intézménytől?

Az egyetemtől sok szakmai tapasztalatot és olyasfajta oktatást várok, amelyre később büszkén tudok visszagondolni, hogy igen, ezt én itt, a Károlin tanultam meg. Az egyetem elvégzése után a médiában szeretnék elhelyezkedni mint újságíró. Tagja vagyok a Diák- és Ifjúsági Újságírók Egyesületének, idén nyáron is részt vettem a médiatáborukban. Lassan tíz éve ez a legnagyobb vágyam, hogy újságíró lehessek. Nagyon hálás vagyok azért, hogy felvettek, és kommunikációt tanulhatok.

A médiától nincs távol a világháló ismerete sem. Tartasz az online oktatástól?

Mint mindenki, én is tartok tőle, hogy online oktatásra kell áttérnünk idén az egyetemen is. De ezek a világ történései, mi sem tudunk mást tenni, mint alkalmazkodni. Van már tapasztalatom ebben, hiszen a középiskolában már belekóstoltunk az online tanrendbe. Nehéz idők lesznek, jobb a személyes élmény, de ezt az online világot is az előnyünkre kell fordítani.