Korábban Budapesten élt és dolgozott, de néhány éve visszaköltözött Medinára. Mikor és miért döntött így?

2002-ben kerültem a fővárosba, a Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Karán szereztem diplomát, majd Budapesten vállaltam munkát. Hosszas mérlegelés után, 2012-ben költöztünk haza, az első gyermekünk, Botond érkezése után. Szerettük volna, ha a gyerekeink természetközelben nőnek fel, egy kis közösség részeként. Medinán élénk társadalmi élet folyik, kicsit konzerválódott itt az idő: a férfi fát vág, a nő főz és háztartást vezet, a gyerekek bálákon ugrálnak, árokban játszanak. Ezzel szemben a munka, a megélhetés nem lehetett ellenérv. Amikor elhatároztuk, hogy költözünk, még bizonytalanok voltunk, de Istenre bíztuk magunkat. Sok segítséget kaptunk, és ez megerősített a döntésünkben.

Milyen hatással volt a hazatérés az Istennel és az egyházzal való kapcsolatára?

Bár református családba születtem, és a nagyszüleim mély hitű emberek, a hazaköltözés után a hála vitt a templomba és a gyülekezetbe. A hála, amit az otthonomért, a férjemért és a kisfiamért éreztem, és végtelenül hálás voltam a békémért.

Viszont ahogy közelebbről ráláttam a gyülekezet életére, a rémület és a féltés gondolata lett úrrá rajtam. Elöregedő gyülekezetről van szó, kevés aktív taggal, éreztem, hogy itt valamit tennem kell, mert amit én kaptam Istentől, arra egy élet is kevés, hogy megszolgáljam.

Milyen szerepe van a gyülekezet életében?

2014-ben vállaltam presbiteri tisztséget. Ekkor szerveztük meg a Miss-Sió kórust, amelyben ma kilencen énekelünk. Egy éven át vasárnaponként Biblia-mozit szerveztem a gyerekeknek, adventben pedig kézműves-foglalkozást. Egy helyi vállalkozó segítségével keresztelői alapot hoztunk létre azoknak, akiket csak az egyházfenntartói járulék megfizetése tartja távol attól, hogy megkereszteltessék gyermeküket. Legújabb feladatom a gyülekezeti pénztár kezelése. Még nem tudom, alkalmas leszek-e rá, de minden segítséget megkapok hozzá.

Hogyan lehetne több fiatalt a behívni a gyülekezetekbe?

Őszintén szólva: nem tudom. Azért is tartom fontosnak a hitben nevelést, mert az felnőttkorra érik be. Aki ezt nem kapta meg, annak sokkal nehezebb a hitre találnia. Főleg a mai világban, amikor minden csak eltereli a figyelmet Istenről. Ha nem éri villámcsapásszerű megszólítás az embert, akkor egy lassú mederben lefolyó, átlagos élet nem visz Isten felé. Az emberek nehezen mozdíthatók, és a világ a közösségek helyett egyre inkább az individuum-központú létet támogatja.

Mi a hobbija, hogyan kapcsol ki?

Szeretek a medinai határban sétálni. Min den évszakban csodálatos, a maga dimbes-dombos, folyókkal szabdalt tájaival. Ezt a szokásomat a gyerekeimbe is igyekszem belenevelni. Szeretek olvasni, akár egy pohár medinai vörösbor, akár egy csésze tea társaságában. Ezek a zavartalan órák igazi kincset érnek, de a feltétlen töltekezési forrásom az éneklés.