Nagyhéten szoktuk emlegetni Barabbás nevét a húsvéti amnesztia kapcsán: egy foglyot szabadon bocsátottak az ünnep alkalmából. Ennek a szokásnak a részleteit nem ismerjük, a Biblián kívül csak egyetlen utalást találunk rá a zsidó irodalomban. Böjtidő végén teljes figyelmünk a szenvedő Jézusra irányul, Barabbás személyén átsiklunk, most viszont elég távol vagyunk az ünneptől ahhoz, hogy feltegyük az egyszerű kérdést: ki volt ez az ember?

Márk így említi: „Volt akkor egy Barabbás nevű fogoly a lázadók között, akik a lázadás idején gyilkosságot követtek el.” (Mk 15,7) Szűkszavú, mégis eligazító leírás. Jézus életében számos kisebb-nagyobb összecsapás, helyi csetepaté zajlott zsidók és római megszállók között, nyilván egy ilyen konfliktus során tett szert ismertségre ez a „nevezetes fogoly” (Mt 27,16). Ezt kiegészítve Lukács és János utalásaival olyan ember képe rajzolódik ki előttünk, aki fegyvert fogott az igazáért.

Nem tudjuk, ölt-e valaha, de azt igen, hogy Pilátus szemében ő a nagybetűs rend veszélyeztetője, ezért kötelessége volt ítélkezni felette, és ítélete sem lehetett vita tárgya. Jézusban és Barabbásban a hatalom letéteményese lényegében azonos bűn elkövetőit látta: számára mindketten felforgatók, Róma békéjének fenyegetői. Barabbásnak feltehetőleg voltak követői is, akik éppúgy Jeruzsálemben tartózkodtak, mint Jézus tanítványai.

Amikor a tömegnek engedve Pilátus szabadságot ajánlott egy fogoly számára, Barabbás hívei is jelen voltak. Ettől kezdve a folytatás nem volt kérdés: a helytartó Jézusra nézett, és azt hitte, egy álmodozót lát, aki még veszélyes lehet; aztán Barabbásra pillantott, és egy kiismerhető, de aktív lázadó állt előtte.

Ekkor magában talán eltűnődött egy pillanatra, hisz soha nem értette a zsidók gondolkozását. Aztán ordítani kezdett a tömeg, a történet végét pedig ismerjük.