... vagy béküljünk meg? Küzdjünk vagy elégedjünk meg azzal, ami van, fogadjuk el az embereket, a dolgokat, a helyzetet? Ha így tesszük fel a kérdéseket, nem lehet jó választ adni. Nem lehet általánosságban kimondani a szabályt: hívő keresztyén nem harcol, mert Jézus szeretetre és erőszakmentességre tanít. A harc pedig erőszak, az nem vezet jóra. Ürügy lehet ez, a lustaság kegyesen hangzó, önáltató tévedése: Isten majd elrendezi a dolgainkat nélkülünk is úgy, ahogyan akarja. Igazolásul igét is lehet találni hozzá a Bibliában. Például: „Az Úr harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg!” (2Móz 14,14).

Gyászjelentéseken gyakran olvassuk és temetési igehirdetéseken halljuk: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam” (2Tim 4,7). Az apostol intése erre biztat: „Harcold meg a hit nemes harcát, ragadd meg az örök életet, amelyre elhívattál” (1Tim 6,12). Máshol is többször buzdít arra, hogy küzdjünk, de arra figyelmeztet, hogy nem mindegy, hogyan.

Harciasak vagyunk, erre nem is kellene felszólítani minket. Harcolunk a magunk igazáért, a hatalomért, az első helyekért, az anyagiakért, hogy rosszul ne járjunk. A nagy bevásárlási lázban, izgalomban képesek vagyunk egymást félrelökni, csak hogy miénk legyen az akciós áru. Egy örökösödési vitában a végsőkig küzdünk az utolsó csavarért, szögért, hogy megszerezzük, amiről úgy véljük, hogy minket illet, nekünk jár. Harcolunk elszántan, erőszakosan, és ideológiákat is gyártunk hozzá, hogy igazunk legyen.

Az apostol másra biztat: ne emberek ellen, hanem a hitért és az igazságért folytassunk belső harcot a saját gondolatainkkal, mások által képviselt laza vagy éppen túl erőszakos idegen eszméikkel. Legyünk elégedettek azzal, amivel Isten megajándékoz, és azt is lelki-szellemi szinten harcoljuk meg magunkban, hogy helyesen értsük, mi az. A hit útja nem tétova tántorgás, vánszorgás, hanem szüntelen előrehaladás és fejlődés, sőt futás és küzdelem.

A jó harc a lefelé húzó erőkkel, a gonosszal szemben folyik, amelyek nemcsak körülöttünk, kívül vannak, hanem bennünk is. Harcoljunk a kísértések, a bűn ellen, a megmerevedés, a makacs dogmatizmus ellen, a hiszékenység ellen, hogy el ne csábítson valaki más rajongása; harcoljunk a tévedések és torzulások (törvényeskedés vagy bálvány) felismeréséért. Küzdjünk azért, ami ígéret szerint már a miénk: az örök életért. És ha a cél nemes, az eszközök is legyenek azok! Nemes lelki fegyverzetet használunk hozzá. Igen, harcolunk, mert erősek vagyunk, de nem erőszakosak.