Hogyan kezdett el az egyházi textíliákkal foglalkozni?

Kolozsváron a Képzőművészeti és Formatervezési Egyetem textil szakán tanultam, ezzel párhuzamosan pedig művészettörténetet is hallgattam. Egyszer a Maros megyei Sáromberkén foglalkoztam a gyülekezet textíliáival, ez indította el a folyamatot, majd Buzogány Dezső professzor vezetésével írtam meg a doktori dolgozatom a Küküllői Egyházmegye gyülekezeteinek textilhagyatékáról. A 2005 óta zajló kutatásaink során a munkatársakkal Erdély szinte minden gyülekezetét meglátogattuk. A rengeteg feltárás rendszerezést, intézményes keretet tett szükségessé, így lettünk Kovács Mária-Márta munkatársammal a 2017-ben létrejött Erdélyi Református Múzeum muzeológusai.

Hogyan folyik a kutatás a gyülekezetekben?

Igyekszünk már a kiszállások előtt kideríteni, hogy milyen tárgyakra számíthatunk. A helyszínen minden klenódiumot nyilvántartásba veszünk, kiválogatom az 1940 előtti textíliákat, lefényképezem őket, leírom a technikai jellemzőiket.

A régi darabok védőcsomagolásba kerülnek, felcímkézzük őket, tanácsokat adunk a megőrzésre, így a megfelelő tárolás mellett igyekszünk tudatosítani a közösségben, hogy milyen értéknek vannak a birtokában. A nyilvántartásba vett tárgyakról a fényképeket, leírásokat szeretnénk a gyülekezetekhez is visszajuttatni.

Hogyan azonosítják a textíliákat?

Formai, technikai jellemzők, stílus, tapintás, anyagok, minták alapján. A különböző régióknak és koroknak mind megvannak a sajátosságaik. Figyelembe vesszük a mintakönyveket, tervezők sajátos jegyeit, a céhes műhelyek technikai megoldásait. De feliratok, szövetszélek is árulkodnak. Erdély szerencsés keresztút volt, ahol sok irányból találkoztak a kereskedelmi útvonalak. Így a helyi alkotások mellett sok tárgy érkezett az Oszmán Birodalomból vagy Nyugat-Európából is.

Milyen tárgyat emelne ki a feltártak közül?

Mindig van valami érdekes, így nem tudnék kedvencet választani. A legrégebbi darab valószínűleg a dányáni gyülekezetben talált kis szalvéta méretű selyemdarab, amely XVI. századi gránátalmás mintát mutat. Marosvásárhelyen van egy 1620-as évszámmal ellátott damasztabrosz. Emellett fennmaradt két nagyon díszes, fehér hímzéses 1624-beli abrosz Cegőtelkén és Kisesküllőn. Szerepel rajtuk a tervező és a varró neve is.

Milyen projektekkel foglalkoznak a múzeumban?

Idén jelent meg Kegyesség és/vagy reprezentáció – Erdély református öröksége címmel egy katalógusunk, amely a 2017-es nyitókiállításra kölcsönzött tárgyakat tartalmazza. Harminchat gyülekezet értékes klenódiumait, textíliáit, levéltári iratait, régi köteteit mutatja be, kis háttértörténettel ellátva őket.

Készülőben van egy XVIII. századi református nagyasszonyokról szóló kiállításunk. Szeretnénk általa rávilágítani, hogy az egyház támogatása, a gyülekezetekről való gondoskodás általános korabeli jellemző volt, főleg a nemesasszonyok körében. Árva Bethlen Kata és Wesselényi Kata tevékenységét jól ismerjük, de még számos ilyen kegyes adományozó nőt érdemes megemlíteni abból az időszakból.