„Csak egy van, aki jó”
Évente tucatnyi gyermeket hagynak magára szüleik a kárpátaljai kórházakban. Az „elfelejtett” gyerekeket lassan öt éve segíti Sipos József református lelkipásztor és önkéntesekből álló csapata, akik naponta látogatják, fürdetik, pelenkázzák őket, majd játszanak is velük annak ellenére, hogy nem szívesen látják őket az intézményekben. A közösségi médiában tizenháromezer követőjük van, ahol akad, aki a személyiségi jogokért jobban aggódik, mint a gyermekek életéért. Sipos Józseffel beszélgettünk.
Amellett, hogy református lelkészként szolgál a kárpátaljai Tiszakeresztúron, ön a Kárpátaljai Református Ifjúsági Szervezet vezetője, illetve a Kegyes (Kárpátaljai „Elfelejtett” Gyermekek Segítése) Jótékonysági Alapítvány igazgatója is. Azé az alapítványé, amely a kórházban „felejtett” gyermekekről igyekszik gondoskodni. Hogyan került kapcsolatba az „elfelejtett” gyermekekkel?
Öt évvel ezelőtt Mikulás-napi adománygyűjtő akció után jutottunk el a nagyszőlősi gyermekkórházba egy vállalkozóval és néhány társunkkal. Itt már évtizedes probléma volt az, hogy vannak anyák, akik miután megszülik a gyereküket, egyszerűen otthagyják őket a kórházban. A gondot csak tetézi, hogy az ukrán gyámügy sincs a helyzet magaslatán, nem tudnak mit kezdeni az otthagyott gyerekekkel. A kórház nővéreinek nem az a dolguk, hogy őket gondozzák, idejük sem lenne rájuk, így szinte teljesen magukra vannak hagyva. Ezt látva kezdtünk el kiépíteni egyfajta állandó szolgálatot.
Eleinte csak egy munkatársunk tudott ott lenni velük napi szinten, de ma már eljutottunk oda, hogy két kórházban, Munkácson és Nagyszőlősön, időnként nyolc ember is dolgozik naponta a gyerekek között.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!