Reformátusok Lapja

Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Steinbach József református lelkipásztor, a Magyarországi Református Egyház Dunántúli Egyházkerületének püspöke osztja meg velünk gondolatait.

A Generális Konvent Ifjúsági Bizottsága a református fiatalok bizalmi hálója. A találkozóra most is érkeztek résztvevők az anyaországból és a határaikon túlról is, olyanok, akik naponta szembesülnek a fiatalok problémáival – tudatja Gulyás Dóra, a Zsinat Ifjúsági Osztályának vezetőhelyettese.

Tűnhet úgy, főleg kívülről, hogy a helyes Isten-ismeretnek és a keresztyén hit megélésének, a Krisztusról szóló bizonyságtételnek nincs igazi következménye. A keresztyénekkel és a nem keresztyénekkel is megtörténhetnek ugyanazok itt, ebben a világban. Jézus halála és feltámadása megmutatja, hogy mindennek a végső értelmezési kerete az örök élet és az örök kárhozat. Legyen Isten és az ő szava, a Biblia a mi személyes viszonyítási keretünk!

A zsoltárok átszövik az új énekeskönyvet, és reméljük, ez éneklésünk és imádságos életünk gazdagítását szolgálja a jövőben – fejezi ki reményét Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke. Ő hirdeti majd az Igét a fővárosi Kálvin téri templomban, a hálaadó istentiszteleten, melyen bemutatják a több mint tízéves munkával készült könyvet.

Évszázados múltra tekint vissza az a gyakorlat, hogy a Nyíriben szolgáló református lelkipásztor vezeti a szomszédos Füzérkomlós és a határ menti Hollóháza református gyülekezeteit is. Mindhárom gyülekezetnek saját temploma és önálló presbitériuma van, és anyagilag sem függnek egymástól.

Hibátlanságot, erkölcsi tisztaságot, sőt bűnnélküliséget feltételezünk arról az emberről, akire azt mondják: tökéletes. Ezek szerint el lehetne érni a tökéletességet? A szó nem feddhetetlenséget jelent, hanem azt, hogy eredeti céljának és rendeltetésének megfelelő és alkalmas ember, és hozzáteszi, minden jó cselekedetre felkészített.

Az imádság a lélek beszélgetése Istennel, azzal az Úrral, aki magát a lelket teremtette. E belső párbeszédben az ember a Teremtőjéhez fordul, megosztva vele vágyait, kérdéseit, örömeit és fájdalmait. A kommunikáció formája lehet kérés, könyörgés, hálaadás, dicséret vagy magasztalás. Most az imádság e heti gondolatait osztjuk meg, amelyek az Istennel való kapcsolat mélyítésére hívnak.

A Biblia közös olvasása Isten üzenetének mélyebb megértését segíti, közösségi élményt is nyújt, erősítve a hívők kapcsolatát. Az együtt töltött időt gazdagítják azok az elmélkedések, amelyek közös gondolkodásra és párbeszédre ösztönöznek. A heti bibliai szakaszhoz Pap Ferenc írt jegyzetet, amely értékes iránymutatást ad a szöveg jobb értéséhez.

Önálló civil szervezet vagyunk. Tizenháromezer fős, valódi lelki közösség áll mögöttünk, sok civil, akik látják a munkánkat, és támogatnak bennünket, vallási hovatartozástól függetlenül – mutatja be önkéntesekből álló csapatát Sipos József református lelkipásztor. Öt éve segítik a kárpátaljai kórházakban magukra hagyott gyerekeket.

Mert akár élünk, akár halunk, az Isten tenyerén vagyunk, és ott is maradunk. Jézus mondja: „Az én Atyám házában sok hajlék van.” Ez az a paradicsomi hely, ahol nagyon jó lenni, mert az ő irgalmas szeretetében elmerülve közünk lehet egymáshoz, élőknek és holtaknak egyaránt, és egy lélek leszünk mi mindnyájan az Isten tenyerén.

Mit köszönhetett Móricz a „kálvinistaságának”? A Református Figyelőben felidézi hittanárait, köztük az elemi iskolai tanítóját, akivel naponta énekelték a zsoltárokat. „Ma is szívemnek gyönyörűsége, ha jól kiénekelhetem magamat idehaza vagy a templomban” – fogalmaz. „A magyar nemzet lelkének megnyilatkozását kerestem s találtam meg a magyar kálvinizmusban. Számomra a magyar kálvinistaság azt jelentette: talpig ember lenni.”

A Magyar Református Szeretetszolgálat 2014 óta van jelen Ózdon, és munkatársai lassanként jó kapcsolatot építettek ki a helyi romákkal, valamint a halmozottan hátrányos helyzetű, mélyszegénységben élő családokkal. Mára saját irodát működtetnek. – Magukhoz olyan jó jönni, mert olyan kedvesek, itt annyi szeretetet kapunk! – hangzott e a mondat a hátrányos helyzetűek szájából.

Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van – válaszolta Zakariás, miközben megsimogatta a felesége haját. Erzsébet értette, mit üzen nekik az ige, amit az Úr mondott Sámuelnek Dávid felkenése előtt. Hiszen Sámuelre is hosszú éveken át várt az édesanyja.

Tényleg nem kipótlás az áldás. Nem akkor és nem azért őriz, mert más már nem teszi meg, vagy nem tudja megtenni. Hanem értünk. Szeretetből. Adventhez közeledünk. És már nyelvemen a név: Immánuel! „Isten úgy akar megáldani minket, hogy ránk ragyogtatja világosságát. Áldás az Isten fénye, mert az ember ősfélelme a sötétség.”

– „Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.” Én úgy értem ezt az Igét, hogy sokan, akik „nagyon hívőnek” gondolják magukat, állandóan az Úr nevét hívják, mert nem ez számít, hanem az, hogy cselekedjük-e az Atya akaratát.