Vitéz Ferenc, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem oktatója, irodalmár egy cikkében a közéletből származó sajtófotókról értekezik. Arra a kérdésre keresi a választ, hogy „Hazudik-e a sajtófotó?”, azaz milyen a közéleti fénykép valósághoz való viszonya. Azt írja: „egy kép ma már nem azért készül, hogy meggyőzzön az esemény valóságosságáról, hanem azért, hogy hatást gyakoroljon ránk.

Nem arról van szó, hogy az esemény fotója meghamisítja az eseményvalóságot (tehát nem hazudik), hanem arról, hogy befolyásolja a valóságról alkotott képet (tehát manipulál, véleményt közvetít, véleményalkotásra késztet, elhallgatással dezinformál).”

A vizuális kommunikáció igen fontos helyet foglal el az életünkben nap mint nap. A mások vagy magunk által kiemelt képi pillanatrész önmagában is jelentéssel bír. Viszont ahogy Vitéz Ferenc rámutat, a kis kép végső értelme és jelentősége attól függően változhat, hogy ismerjük-e a hátteret, azokat az információkat, amelyek nincsenek rajta a képen. Mert azok akár teljesen módosíthatják a jelentést.

Bennünket is fenyeget, hogy az életünket, a világot és Istent fényképszerűen értékeljük. A helyes viszonyítás nélkül kiemeljük a számunkra fontos pillanatokat, és a valóság többi részét letakarjuk. Ez életveszélyes. Jézus a Hegyi beszédben következőket mondja: „Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e, nem a te nevedben űztünk-e ördögöket, és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát? És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!” (Mt 7,22–23)