... szó címmel jelent meg halála után Kiss Domokos lelkész összegyűjtött prédikációinak második kötete (Szabó Miklós Alapítvány, 2009). Találó volt a cím, mert igehirdetései irodalmi, költői művek is voltak, gondosan fogalmazott mondatok. Olvasva is érződik, hogy nem spontán született, hanem a fejében és a szívében alaposan megforgatott, válogatott, megszentelt szavak.

Tartalmilag és formailag is igényes beszédek, egykor a rákospalota-újvárosi gyülekezetben hangzottak el. Adottság, tehetség kérdése, hogy valaki szépen tud beszélni? Vagy idő- és energiaigényes munka az, amíg valaki megformálja és kicsiszolja a mondanivalóját? A szép beszéd csak a sokat olvasott, klasszikus műveltségű, írói vénájú emberek kiváltsága? Vagy lehet utánozni, törekedni arra, hogy magunk is igényesek legyünk saját beszédünkre? Bizony, lehet és kell is tudatosan figyelni, megválogatni, mielőtt kicsúsznának a szánkon az ostoba, káros, bomlasztó szavak. Szeressük magyar nyelvünket! Élvezzük gazdagságát, képi világát, és tanuljunk azoktól, akik jól közvetítik nekünk!

Mitől lesz megszentelt a szó? Nemcsak attól, hogy templomban, szószékről vagy az úrasztala mellől hangzik, és pap vagy lelkész mondja, mint szent beszédet a Szentírásból vett textus alapján. Megszentelhetjük a szavakat akkor is, amikor embertársainkkal beszélünk. Legyen ez adventi elköteleződésünk, hogy jobban figyelünk arra, mikor, mit, hogyan és kinek mondunk!

Lehet, hogy először a hallgatást kell megtanulnunk. Nem a bezárulást, csak a hallgatást, másokra figyelést, mielőtt megszólalnánk. Zakariás pap története tanulságos, nekünk talán kibírhatatlan próba lenne: kilenc hónapon át némán kellett várnia fia születését, mert nem tudott hinni Isten küldöttének szavában, Isten ígéretében, hogy meghallgatta imádságát. Elakadt a szava. De aki sokáig tud hallgatni, annak hangsúlyos lesz a mondanivalója, amikor megszólal. Az apa Istent dicséri és áldja, nem is csak a saját gyermekéért, hanem népe üdvözítőjéért, aki fényt hoz a sötétségbe (Lk 1,5kk).

A szent szó azt jelenti, valami vagy valaki számára elkülönített. Gyakran hozzáértjük azt is, hogy megtisztított. A Példabeszédek bölcsessége is arra figyelmeztet, hogy az Istenre figyelő embernek ha nem mindig szent is, de hiteles és tiszta a beszéde: „Életnek forrása az igaz ember szája, de a bűnösök szája erőszakot rejteget” (10,11), „…az eszes ember vigyáz a beszédre.” (19. v) „Az igaz ember ajka kedvesen tud szólni” (32. v), „…és aki értelmes, az higgadt lelkű” (17,27).