Ezerszer is igen! Ezt a mottót választották a házasság hetére. A házastársaknak újra és újra dönteniük kell egymás mellett?

János: Azt gondoltuk, hogy nem csak egyszer szeretnénk igent mondani egymásnak, ez nagyon fontos eleme annak, hogy együtt maradjunk és boldogságban legyünk. A mottó nyomatékát az ezres szám adja – bár ha harminc éve mindennap igent mondtunk egymásra, akkor már túlhaladtuk a tízezret is. Ez a mondat azt is kifejezi, hogy az életben nem csupán egymásra kell igent mondani, hanem Istenre is.ű

Kornélia: Valóban mindennap döntéseket kell hoznunk, és az igen nem mindig szavakban nyilvánul meg. Abban is megjelenhet, hogy miként oldunk meg konfliktusokat, hogyan bocsátunk meg egymásnak és hogyan kezdünk újat.

Milyen volt az, amikor először igent mondtak egymásra?

Kornélia: 1987-ben találkoztunk először, ekkor én tizenkilenc, János pedig húszéves volt. Olyan közegben ismertük meg egymást, ahová egymástól függetlenül is mindketten vágytunk – ez egyetemisták, nagyobb gimnazisták számára szervezett nyári tábor volt, kifejezetten azzal a céllal, hogy Isten Igéjét tanulmányozzuk, együtt énekeljünk, közösséget gyakoroljunk. A mai Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség elődje szervezte, és sok közösségből érkeztek ide fiatalok. Már elsőre rögtön feltűntünk egymásnak. Nem mondanám, hogy ott már nagy döntések születtek, de észrevettük egymást. ű

János: Érdekes, hogy a házasság hetének szervezői ott voltak az ekkor szervezett bibliakör rendezői között. Talán nem véletlen, hogy ennyi év után megtaláltak bennünket, ugyanis látták, hogyan találkoztunk, és tudták, hogy az első igenünk arra vonatkozott, hogy szeretnénk keresztyén egyetemisták közösségében lenni.