Még alig pirkadt, Hémánt már ébresztgette is az édesapja:

– Ébredj, ébredj, kisfiam! Indulnunk kell!

A gyerek máskor talán nyűgösködött volna, hogy minek ilyen korán felkelni, hiszen még nem is pirkad, de most egy hang nélkül felugrott alvógyékényéről, és magára kapta felsőruháját. Tudta, hogy ha jó helyet akarnak kifogni, akkor még a hajnali őrváltás előtt el kell érniük az Olajfák hegyére. A legjobb árusítóhely Pelája szőlői mellett volt, ott, ahol összefutottak a zarándokutak.

Mindegy, hogy Jerikóból, a Jordán völgyéből vagy éppen Galileából érkeztek a zarándokok, Pelája szőlői mellett el kellett haladniuk. Ilyenkorra már fáradtak voltak a többnapos gyaloglás után, sokaknak elfogyott az élelme is, vagy éppen elszakadt a saruja, netán ellopták az imakendőjét az úton.

Mindegy, a lényeg az, hogy amikor az Olajfák hegyéről meglátták a Jeruzsálemet, amikor felragyogtak előttük a templom fehér falai, alig akadt olyan zarándok, aki meg ne pihent volna egy rövid időre. Ha másért nem, hát azért, hogy megcsodálja a látványt vagy igyon a forrás hűs vizéből. És ha már megpihentek, akkor bizony szét is néztek az árusok portékái között, és vásároltak is ezt-azt. Pedig a Damaszkuszi kapu csak néhány futamnyira volt innen, a zarándokoknak mégis jólesett egy kicsit megpihenni az Olajfák hegyén.

Hémán meg is értette őket. Jeruzsálemnél szebb várost nem látott a világ, a templomnál pedig nincsen szentebb hely, akármit mondjanak is a rómaiak. A fiú tudta, hogy Isten törvényeiben meg van írva, hogy minden hithű zsidónak fel kell mennie Jeruzsálembe a páska ünnepére, ha lehet, minden évben.

Persze ezt nem mindenki tudja megtenni, úgyhogy van, aki életében csak egyszer jár a szent városban. Jeruzsálemet Kiszev hónapban így is ezrével lepték el a zarándokok. Bár az ünnep egyhetes volt, sokan már jóval hamarabb érkeztek, és ha már megtették a nagy utat, elidőztek még egy kicsit Jeruzsálemben. A kereskedők, kocsmárosok, szállásadó gazdák és nem utolsósorban a papok nagy örömére.

A páska idején Hémánék is kiadták a házukban a felső szobákat, de sokszor még a pitvarban és az istállókban is zarándokok húzták meg magukat. Az anyja, Táfát főzött-mosott rájuk, a páskavacsorát is segített elkészíteni a férjével, Gesemmel együtt. Gesem sokszor még az áldozati állat kiválasztásban is segített a zarándokoknak, és a gyerekek is kivették a részüket a munkából. A lányok csak otthon tüsténkedhettek az anyjuk körül, de Hémánra már nagyobb feladatot is rábízott az apja: frissen sült kenyeret, fügét és gránátalmát árult a zarándokoknak Pelája szőlői mellett.

Nagy megtiszteltetés volt ez, igazi férfimunka, pedig Hémán csak jövőre tölti be a tizenharmadik életévét, amikor Izráel törvényei szerint felnőtt férfivá válik. Szerette is az árusítást, hiszen az nem mehet alkudozás nélkül, az pedig igen vidám dolog.

Csak ezt a hajnali ébresztőt nem szerette. De tudta, hogy idejében oda kell érniük Pealája szőlőihez, mert különben megelőzik őket a többiek, és csak valami távoli zugba terítheti ki a gyékényét.