Éppen egy éve beszélgettünk annak apropóján, hogy az Egyesült Királyság kilépett az Európai Unióból. Néhány hete a végleges brexit-megállapodás is megszületett. Hogyan érinti mindez az Angliai Magyar Református Egyházat?

Minden évben voltak hazaköltözők, de 2020-ban már nem a brexit, hanem a koronavírus-járvány miatt. A kilépés 2016-os megszavazása után települtek haza a legtöbben, körülbelül kétszázan. Továbbra is az a szabály, hogy a már itt élő uniós állampolgárok maradhatnak az Egyesült Királyságban. Egy angol jogi cég szakemberei segítettek kérvényezni a letelepedett státuszt, a közösségünk itt maradó tagjai is megkapták a lehetőséget.

Hányan maradtak a gyülekezetben?

Több százan tartoznak hozzánk – nem merek konkrét számot mondani. A brit járványügyi szabályok szerint most csak a londoniak jöhetnek el személyesen az istentiszteletekre. Az alkalmainkat részben online tartjuk, a vasárnapi istentiszteletet háromszáz-háromszázötven eszközről követik az Egyesült Királyságból és tíz másik országból.

A brexit előtt félezer tagjuk is volt.

Volt már száznál is több lelkes, szolgáló egyháztagunk, akik havi rendszerességgel segédkeztek a szeretetvendégségek szervezésében, a gyermekek között végzett és a zenei szolgálatban, a bibliaórák, az imaórák vezetésében. Ez most lecsökkent. Húsz éve vagyok lelkész Londonban. Ez idő alatt a gyülekezetünk tagjai folyamatosan cserélődtek. Szerintem ez most is így lesz, csak valószínűleg kisebb számban érkeznek majd újak. Hiszen az új szabályok is lehetővé teszik a munkavállalást, a letelepedést Nagy-Britanniában.

Tehát attól nem félek, hogy a közösségünk nagyon összezsugorodna, sőt idővel növekedhetünk is talán. Az biztos, hogy többet kell imádkoznunk, mint eddig, és keményebben kell dolgoznunk. Isten előtt nincs lehetetlen. Amióta tart a pandémia, egy kicsiny, elkötelezett csapattal minden este online imádkozunk. A gyülekezet építéséhez még jobban be kell vonnunk a helyi magyar reformátusokat, még jobban fel kell térképeznünk, hogy ki mivel tudja segíteni ezt a munkát.

A brexit óta érte önöket atrocitás azért, mert Londonban élő magyarok?

Egyetlen alkalommal: röviddel a kilépésről szóló népszavazás után egy szupermarketben valaki durván szólt hozzám. Nehezményezte, hogy a családommal magyarul beszélgetünk. De általában pozitív a légkör, nem néznek ki minket. Sőt, több olyan beszélgetésem is volt a brexitet támogató angolokkal, amelyekből az derült ki, hogy senkit sem akarnak hazaküldeni az országból, szükség van ránk – csak szerintük az Egyesült Királyságnak gazdasági okokból jobb lesz az Európai Unión kívül.

Önökben nem merült fel, hogy búcsút intenek az angol fővárosnak?

Mi oda megyünk szolgálni a feleségemmel, ahova Isten küld minket. Úgy érezzük, hogy húsz éve Londonba hívott, és még itt van feladatunk. Amíg ő nem mondja, hogy menjünk tovább, maradunk. Nekünk is könnyebb lenne hazamenni, de úgy látjuk, hogy most itt a helyünk. Biztosan nehezebb lesz, mint eddig volt, de alkalmazkodunk.