... és a kapcsolati kulturálatlanság, a közöny és a passzivitás nem büntetendő kategóriák. A figyelmetlenség, a csöndes elvárások és sértődés vagy elzárkózás, a magányos kétségbeesés vagy az önbizalom hiányára hivatkozás, a jogos vagy érthetetlen kisebbrendűségi érzés, a passzív-agresszió vagy a cinizmus és a gúny, mindezek nem könnyen tetten érhető bűnök, amelyekkel zsaroljuk egymást. Folytathatnánk a sort, a példákat a társas és családi kapcsolatok rejtett bomlasztó folyamataira az őszinteséggel való visszaéléssel, a titkok kifecsegésével, az ízléstelen viccelődéssel házastársunk vagy gyermekünk rovására. Mennyi sebet ejtünk egymáson és sokszor észre sem vesszük! Csak értetlenkedünk, hogy miért nincs harmónia köztünk.

Mikor vesszük a fáradságot arra, hogy a sok elhallgatott hiányt, bántást és békétlenséget kibeszéljük? Tisztába kellene tennünk a házasságunkat és a kapcsolatainkat! Mindennap. Amikor migrénbe burkolózik a másik, vagy más testi tünetekkel védekezik a közeledés elől, itallal vagy édességgel vigasztalja magát, vagy egyéb függőségbe szorul bele. Egyre többet dolgozik, vagy egyáltalán nem dolgozik, hanyagolja vagy kerüli a családi találkozókat. Észrevesszük-e, mit üzen vele? Már nem fontos a kapcsolat. Vagy nagyon is fontos, de szenved benne ő is, mi is. Hogyan lehet visszatalálni egymáshoz?

János apostol levele figyelmeztet: „Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és igazsággal.” (1Jn 3,18) Ezek szerint a magatartásunkkal és tetteinkkel. A cselekedettel fordított görög szó egész pontosan munkát jelent. Tehát nem az elhalványult érzelmeket kell kierőltetni a másikból, kicsiholni magunkból, hanem dolgozni annak javán, akit szeretünk. Keresni és figyelni, hogy miben tudunk segíteni neki. Önmegfigyeléssel dolgozni saját magunkon is, hogy tetten érjük magunkban valódi akaratunkat és célunkat.

Fáradságos munka vizsgálni, hogy hol vannak a találkozási pontjaink. Legyen a szeretetünk valóságos is, tanítja az apostol. Azaz igazsággal fűszerezett. Mondjunk igazat, legyen az őszinteség alapállás közöttünk. De fontos, hogy együttérzéssel közvetítsük azt, amit igaznak tartunk, mert szeretet nélkül az igazság kegyetlen lehet, ölni tud, s végképpen összetöri a kapcsolatot. Nem szeretet az, ami félrevezet, hazugságban tart, nem meri vállalni a valóságot. Hit kell ehhez, hogy helyreálljon a bizalom.

Önzés az önféltés, önmagunk visszatartása. Az igazi szeretet: önátadás. Ne féltsük magunkat egymástól! Csak erősödünk és gazdagodunk a kapcsolatban.

(folytatjuk)