A nagyheti események között csendesen húzódik meg a Máté evangéliumában a két testvér példázata (Mt 21,28–32), amely csak ezen az egyetlen helyen található meg az evangéliumokban. Amikor Máté úgynevezett saját anyagait soroljuk, ezt a megkapó példázatot rendszerint nem szoktuk megemlíteni. Ősi, sokszor előkerülő bibliai kép, miszerint Izráel népe és országa az Úr szőlője, szőlőskertje (vö. Ézs 5). „Egy embernek volt két fia” (Mt 21,28), és az apa az első és a második gyermekét is elküldi dolgozni a szőlőskertbe.

Az első először azt mondja, hogy nem akar elmenni, de meggondolja magát, és teljesíti az atyai kérést. A másik fiú pontosan az ellenkezőjét teszi: kifejezi szándékát az együttműködésre, mégsem megy el a szőlőbe. „Ki teljesítette a kettő közül az apja akaratát?” (Mt 21,31) – kérdezi Jézus az őt hallgatókat. A válasz egyértelmű: az első. A meghökkentő üzenet pedig ekként hangzik: „Bizony mondom nektek, hogy a vámszedők és a parázna nők előttetek mennek be az Isten országába.”

Lukács evangéliumában a vámszedők és a bűnösök mindnyájan Jézushoz mennek, hogy hallgassák őt, a farizeusok és az írástudók pedig zúgolódnak (Lk 15,1–2). A korai keresztyénségben a két fiú példázatának nevezték ezt a lukácsi szakaszt, a reformáció óta terjedt el a tékozló fiú címadás. Jézus így kezdi ezt a példázatot: „Egy embernek volt két fia” (Lk 15,11).

A kisebbik tékozló fiú nagyon távolra kerül, messziről tér vissza, mást csinál, mint amit kellene. A nagyobbik tékozló fiú pedig az atya közelében és birtokán tengődik, ugyanis kiderül, hogy csak látszólag azonosul az élethelyzetével, lelkileg valójában nincs jelen. Mindkettő példázat szerint az utolsókból elsők, az elsőkből utolsók lesznek (Mt 20,16), vámszedők és bűnösök értik igazából a mennyek országának titkait.