Kivételesen értékes oktatói, kutatói pályájára visszatekintve mit tart a legfontosabbnak?

Messziről indulok. 1940-ben helyezték el a Budapesti Református Gimnázium alapkövét a Lónyay utcában. Az ünnepségen az iskola tanulóit én képviseltem. Pontosan megmondták, melyik Igét kell elmondanom, amikor majd kalapáccsal jelképesen ráütök az építkezés elkezdését szimbolizáló alapkőre. A 16. zsoltárból a 6. verset kaptam: „Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.“ Azóta sem felejtettem el, mert ez az Ige elkísérte az egész életemet, ez az életigém. Később megkérdeztem Kondói Kiss József igazgatótól, hogy miért pont énrám esett a választása, hiszen nálam jobb tanulókat is talált volna az osztályban. Megvallotta, nem tudja. Örülök ennek, mert nekem ez azt üzeni, kegyelemből történt ez is, mint életem, pályafutásom és eredményeim minden apró részlete. Isten vezetett egész végig. Sok olyan emberrel találkoztam az utamon, akik beléptek, majd távoztak az életemből. Őket angyaloknak nevezem.