„Nincs ország, ahol több lenne a tehetség, mint éppen magyar földön, de egyúttal nincs ország, ahol a tehetség nehezebben tudna teljes kifejlődéshez jutni, mint éppen miközöttünk. Az idegen nemzetek négyzetre emelik kiválóságaikat, mi, magyarok gyököt igyekszünk belőlük vonni” – mondta Klebelsberg Kuno oktatásügyi miniszter a két világháború között. Mennyire igaz ez a kijelentés napjainkban?

A magyar gondolkodásmód eltér a szokásostól, ami a nyelvünk sajátosságaiból is fakadhat, kétségtelen, hogy nehezen érvényesítjük az ötleteinket. Talán a hibázástól való félelem gátol meg minket abban, hogy kipróbáljunk új dolgokat. Jó példa erre, amikor néhány éve német vezetőkkel együtt jártunk be egy gyárcsarnokot, ahol lehetőségünk volt kipróbálni egy hegesztőszimulációt. A németek rögtön nekiláttak, míg a magyarok leginkább csak bámulták a külföldi kollégáikat. A tanulás folyamat, amelyben benne van a hiba lehetősége, ezt meg kellene engednünk magunknak. A történetet azért mondtam el, mert az új munkakörömben igyekszem a fejlesztő szemléletet megvalósítani, és teret adni az ötleteknek, újdonságoknak.