A szülőföld belső tájjá változik át bennünk
A lelkészek retorikájában is fontos az értő és értető beszéd – mondja Kerekes Barnabás, a Baár– Madas Református Gimnázium magyar–történelem szakos tanára, a Kazinczy-díj Alapítvány elnökhelyettese, az Anyanyelvápolók Szövetségének alelnöke. A Szóról – szóval című rádióműsor szerkesztője fáradhatatlan munkájáért több rangos elismerésben részesült, többek között Bonis Bona életműdíjjal is jutalmazták. Tavaly megkapta a pedagógusoknak adományozható legmagasabb kitüntetést, az Eötvös József-díjat.
Amikor felhívtam telefonon, a találkozásra nehezen találtunk időpontot, tele volt a naptára: nyelvművelő verseny itthon, határon túl, anyanyelvi konferencia, rádióműsor, és közben tanárként, osztályfőnökként is helytáll a gimnáziumban. Honnan ez az elköteleződése a magyar nyelv iránt?
Életem meghatározó települései Tokaj-Hegyalján vannak. Egy felsőoktatási Kazinczy-versenyen a köszöntőbeszédben mondta Gál Sándor felvidéki költő: „A szülőföld belső tájjá változik át bennünk.” Ebben a mondatban minden benne van. Sátoraljaújhelyben születtem, Olaszliszkán nőttem fel, az akkori magyar–történelem szakos tanárom is azt mondta: legyünk büszkék arra, hogy Kazinczy, Kossuth és a Rákócziak földjén élünk; tizenéves gyerekként ez megérintette a lelkemet.
Középiskolásként Sárospatakon, az iskolakertben naponta találkoztunk nagyjaink szobraival, és örömmel mentünk be a Nagykönyvtárba is. A szülőföld iránti rajongásom máig megmaradt.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!