Mi a virágvasárnap jelentősége?

Ez az ünnep a nagyhét kapuja, a hatodik böjti vasárnap. A virágvasárnappal Jézus életének utolsó hete kezdődik el, amely lezárja földi küldetését. Jeruzsálemhez közeledve sír a választott nép vaksága felett, mert nem hallgattak az isteni szóra, a próféták igehirdetésére, és ennek következményeit Jézus már előre látja. Ezen a napon történik a templom megtisztítása is, amely Jézusnak olyan oldalát mutatja meg, amelyről sokan nem szeretnének tudni. Pedig ez is Jézus, mivel nem alkudhat meg az istentelenséggel, a templomban történt súlyos torzulásokkal.

A kovásztalan kenyerek ünnepén, amely a páskaünnephez kapcsolódik, áldozatokat mutattak be. Az áldozati állatokat korábban a templomnegyeddel szemközti Olajfák hegyén vásárolták meg. A főpapok azonban beengedték az árusokat arra a mintegy harmincöt hektáros területre, amelyet Isten a pogányok udvaraként jelölt meg. Itt imádkozhattak a nem zsidó vallásúak Jahvéhoz, Izráel Istenéhez. Az udvar azonban megtelt az áldozati állatokat áruló kereskedőkkel, pénzváltókkal, akik római pénzérméket cseréltek sékelre, amelyen nem volt rajta a császár képe. Ezekkel tudták befizetni a templomi adót.

A papok tehát kiszorították a pogányokat az Isten közeléből, arról a helyről, ahol az emberek életet kaphatnak. Mivel élet-halál kérdésről van szó, Jézus féltőn cselekszik. Mennyire figyelünk az Isten szavára, mennyire követjük az útmutatásait? Itt a legkisebb hiányosság sem engedhető meg, mert az Istennél csak két kategória van, a tökéletes és a tökéletlen. Jézus tökéletes élete az Isten törvényének elfogadását jelentette. Megtisztította a templomot, visszaadta az Isten által elrendelt funkcióját. Ezt teszi velünk is, ha akarjuk.

Néhány nappal korábban Jézus meggyógyította Lázárt, ezért sok zsidó hitt benne. Mindannyian együtt indultak Jeruzsálembe. A Jézusban hívő zsidókon kívül kikből állhatott még ez a tömeg?

Három kiemelt ünnepe van Izráelnek, a páska, a hetek és a lombsátrak ünnepe, amelyeket nem lehetett otthon megünnepelni, hanem Dávid városába kellett zarándokolni. Az első a sorban a kovásztalan kenyerek ünnepe, amely sok százezer főből álló tömeget is vonzott. Lázár feltámasztásának híre kétségkívül mindenkire hatással volt. A keresőket meggyőzte Jézus isteni eredetéről, a főpapokat azonban még jobban ellene hangolta. Féltek, átveszi a hatalmat, ezért akarták megöletni Jézust, de nem csak őt, Lázárt is. Nem Jeruzsálem népe üdvözölte Jézust királyként, hanem azok, akik látták a város felé vezető úton tett csodáit, például a vak Bartimeus meggyógyítását. Jeruzsálem népe azonban értetlenül kérdezi: ki ez? Tehát nem mondhatjuk, hogy a „hozsanná”-t és a „feszítsd meg”-et kiáltó tömeg ugyanaz. Lehet átfedés a két közösség között, hiszen bűnös emberekből állt mindkettő, de nem ugyanaz a kör.

Mégis, hogyan változott meg a közhangulat „hozsanná”-ból „feszítsd meg”-re?

A hozsanna héber kifejezés, jelentése a 118. zsoltár 25. versében így olvasható: „Ó, Uram, segíts meg!” A segélykiáltás a Messiásba vetett reménységet jelenti, ugyanakkor kérés is, hogy változtasson azon, ami nekünk fáj. Jézust azért követték az emberek, mert gondjuk volt. Közelében azonban hamar kiderül, az igazi probléma mélyen van. Két lehetőség áll előttünk ezután: elfogadjuk, hogy a baj gyökere a bűn, Isten jelenlétének hiánya, vagy azt mondjuk, Jézus nem az, akire szükségünk van, és tovább keresünk. Nagypéntekre ez a döntéshelyzet válik nyilvánvalóvá. A tömeg szerint életük legnagyobb gondja a római iga, a szolgaság volt. Azonban az ember legnagyobb nyomorúsága az Istentől való elszakadás, a halál. Jézus nem a bűn tünetét, hanem a gyökerét akarja kezelni. Nagypénteken megmutatkozik, hogy az ember sokkal jobban ragaszkodik a tünetek megszüntetéséhez, mint a teljes gyógyuláshoz. A tökéletes Jézus nem illett bele a világ elképzeléseibe, és ezért keresztre feszítették.