A magyar reformátusság első nemzedéke Wittenbergben
Miért csak a magyaroknak lehetett diáktársasága Wittenbergben? Miért tartottak nekik külön latin nyelvű áhítatot? Hogy kerültek hordókba a könyvek? Ezekre és hasonló kérdésekre kaphatnak választ interjúnkban Szabó András irodalomtörténésztől, aki Natio Ungarica című német nyelvű kiadványáért elnyerte az Év Publikációja díjat a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán. A könyv a wittenbergi magyar diáktársaság történetével foglalkozik, ahol olyan nevekkel találkozhatunk, mint Károli Gáspár vagy Melius Juhász Péter.
Miért fontos, hogy készüljenek ilyen munkák a wittenbergi magyar diákokról, és miért érdemes ezeket németül is kiadni?
Magyar szempontból azért lényeges, mert a Magyar Református Egyház megalapítói és az egyház életének első nemzedékei még főleg Wittenbergbe jártak egyetemre, ha az ő munkásságukat meg akarjuk ismerni, meg kell néznünk azt is, hol tanultak, kik tanították őket, mit hoztak haza onnan. A kérdés másik oldala: azért volt érdemes ezt vezető német kiadónál is megjelentetni, mert a wittenbergi egyetem történetéhez is hozzátartozik, hogy létezett ott magyar diáktársaság. Élénk kulturális életet éltek, sok kiadványt megjelentettek, kapcsolatokat építettek a helyiekkel: nyomot hagytak.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!