Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Hodossy-Takács Előd hittudományi egyetemi tanár (VIII. 28–31.) és Gaál Sándor (IX. 1–3.) református lelkész, hittudományi egyetemi oktató osztják meg velünk gondolataikat.
– A szakmai életpálya elég vonzó lehet ahhoz, hogy elkötelezetté tegye a hittanoktatókat – nyilatkozta Bruckner László, a Magyarországi Református Egyház Oktatási Szolgálatának főigazgatója.
Nem tartom véletlennek, hogy miközben mi, reformátusok összegyülekeztünk Balatonszárszón, a Bibliaolvasó Kalauz éppen a Szentírás legelső lapjait hozta elénk. Mintha mindez arra akarna biztatni bennünket, hogy a legjobb lesz újra legelölről kezdeni – olvasni, hallani, felfedezni, érteni azt, amit Isten épp ránk bíz, ahogyan ő bízik bennünk.
Egy teológushallgatókból álló négytagú kórus 1975–1976-ban vonattal járta az ország gyülekezeteit, hogy éneklésével is bizonyságot tegyen, közben örömmel és hálával fogadta a házigazda lelkipásztorok tanácsait a lelkészi szolgálatról. A kar tagjainak máig meghatározó élményük az együtt töltött idő.
– A kemény évek megedzettek bennünket, azért élünk ilyen sokáig – mondja Benke György. A kilencvenéves nyugalmazott lelkipásztor szerint a prédikáció kulcsa, hogy a lelkész kapjon igei üzenetet a lekcióból, így lesz hiteles és hatásos a szószéken. – Érezhető, látható, hogy a kimondott szó szívből vagy csak fejből szól-e – vallja.
Lelkész, gondnok, presbiter és gyülekezeti tagok hogyan reagálunk a minket érő bírálatra, a másokkal való összehasonlítgatásokra? Hogyan kezeljük, ha pártoskodás alakul ki a gyülekezetben, például egy nagyon fontos kérdésben, a lelkészválasztás folyamán? El tudjuk-e fogadni a különböző véleményeket és szempontokat, vagy véres küzdelem folyik, amelyben életre-halálra egymás ellen harcolnak a pártok és csoportok?
Az imádság a lélek beszélgetése Istennel, azzal az Úrral, aki magát a lelket teremtette. E belső párbeszédben az ember a Teremtőjéhez fordul, megosztva vele vágyait, kérdéseit, örömeit és fájdalmait. A kommunikáció formája lehet kérés, könyörgés, hálaadás, dicséret vagy magasztalás. Most az imádság e heti gondolatait osztjuk meg, amelyek az Istennel való kapcsolat mélyítésére hívnak.
A Biblia közös olvasása nemcsak Isten üzenetének mélyebb megértését segíti elő, hanem közösségi élményt is nyújt, amely megerősíti a hívők közötti kapcsolatot. Az e heti bibliai szakaszhoz kapcsolódóan Szetey Szabolcs írt jegyzetet, amely értékes iránymutatást ad a szöveg jobb értéséhez.
Az Év Publikációja díjat nyerte el Szabó András irodalomtörténész Natio Ungarica című német nyelvű kiadványáért. A könyv a wittenbergi magyar diáktársaság történetét mutatja be, s benne olyan nevek szerepelnek, mint Károli (Károlyi) Gáspár vagy Melius Juhász Péter. A szerzővel beszélgettünk.
Hömpölyög a balatonfenyvesi üdülő kertje, akármerre néz az ember, a Bárka táborba érkezett gyerekek játszó, dolgozó vagy épp elmélyült csoportjait látni. Tibi figyelme is visszatalál a feladatához, kártya segítségével kell elmondania, mit jelent neki a tábor. Hosszan keresgél, s bár csak egy kártyát szabadna választani, ő mindenáron kettőt akar. Ahogy elkezd beszélni, becsukja, összeszorítja a szemeit, a lapokat feltartja a többieknek, hogy mindenki láthassa.
Az Úr az özönvíz közeledtekor nem egy ereje teljében lévő ifjút, hanem a hatszáz esztendős Nóét bízta meg az emberi nem és az állatvilág megmentésével.
Félünk a mindent elborító hulladéktól, az ipari tevékenység okozta környezeti károktól, és félünk attól, hogy a túl kényelmessé varázsolt világ valójában túlságosan kiszolgáltatottá tett bennünket.
A teológusok tanuláson kívüli legfontosabb eseménye a legációk mellett is a találkozás a gyülekezetekkel, a későbbi szolgálati helyekkel az egyházkerületben, a Kárpát-medencében, és azon is túl. Szép találkozásokat éltünk meg teológusok és gyülekezetek között, amikor a hallgatók és tanáraik szolgálatot vállaltak a meghívó egyházközségekben.
A telefonos lelkigondozás immár 38 éve áll a Magyarországi Református Egyház szolgálatában. Még mindig adódnak, akik ezzel nincsenek tisztában, de a legtöbben tudják, és például nem ritka, hogy valaki közös imádkozást kérve keresi fel az ügyeletben lévő munkatársat – mondja Révész Jánosné Anikó lelkész, a református telefonos lelkigondozói szolgálat vezetője. A szolgálat továbbra is várja önkéntesek jelentkezését.
XVIII. századi tudós, költő Kalmár György szép kifejezésével „drágakőnél gyönyörűbb” édes anyanyelvünket gyakran keseríti pontatlan, félreérthető fogalmazás, idegenszerűség, stílustalanság. A beszéd, az írás szürkül, gondot okoz a megfelelő szó meglelése. Anyanyelvi kapuőr rovatunkban Arany Lajos óvja-védi közös kincsünket.
Ha az állatok beszélni tudnának, biztosan elmondanák kicsinyeiknek azokat a bibliai történeteket, melyekben őseik szerepelnek.
Sziszi meghúzta magát egy nádlevél alatt, és feszülten figyelte, miről beszélgetnek a békák. Szeretett volna többet megtudni arról a csodás folyóról, amelynek a vize vérré vált.
– Arra kérem Istent, hogy mindazzal, aki és amilyen vagyok, gondolataimmal, beszédemmel, cselekedeteimmel őt hirdessem, őt vigyem közelebb az emberekhez, akarjunk együtt az ő gyermekei, áldott eszközei lenni, és őt dicsőíteni.
Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Bella Péter református lelkipásztor osztja meg velünk gondolatait.
Hogyan tekinthetünk a népesedési válságra keresztyénként? Parancs vagy áldás Isten teremtéskor elhangzó felszólítása, a „szaporodjatok, sokasodjatok”? Béres-Áfra Zsuzsa debreceni szociológussal vizsgáljuk Magyarország évek óta csökkenő népességszáma mögött húzódó okokat, többek közt a posztadoleszcencia jelenségét is.
A magyar szóhasználatban az üdülés leginkább a vakációs időszak programjait jelöli. A kiszakadást a megszokott hétköznapi környezetből, idegen tájak felfedezését, vagy éppen a jól ismert vidékek újralátogatását. Erre szükségünk is van ahhoz, hogy ép ésszel túléljük az élet küzdőterén vívott csaták sorozatát, esetleg győzedelmeskedjünk is ezekben. Isten azonban jóval többet kínál nekünk ennél.
Teológusok, történészek, lelkipásztorok kutatják, miként vált a csatavesztés után kibontakozó reformáció a reménység egyik forrásává. Ötszáz évvel a mohácsi vész után is élő közösség fogadja az érkezőt a Duna partján. – A tragédia után nemcsak politikai és társadalmi átrendeződés indult el, hanem lelki megújulás is – magyarázza Wébel Zsolt lelkipásztor, a baranyai egyházmegye esperese. A gyülekezet nemcsak emlékezik, hanem közösséget formál és fiatalokat hív szolgálatba.