Jákób útra kelt, és meg sem állt anyja szülőföldjéig. Szomorú fordulat ez az ősatyákról szóló elbeszélésekben, és nem csak a családi dráma miatt. Jákób a fiú, aki becsapta apját, Izsákot, a testvér, aki kisemmizni igyekezett bátyját, Ézsaut. Nem indulunk szánalomra iránta, mégis éreznünk kell a tragédiát: Ábrahám épp ezt a vidéket hagyta maga mögött, engedve Isten hívásának, most viszont Jákób visszafelé utazik, Lábánhoz, anyja testvéréhez. Mi következik ezután? Mégsem ő örökli a neki ígért földet?

Jákób megérkezett, és a családi-szerelmi szálak hamar elkezdtek összekuszálódni. Lábánnak két lánya született, a kisebbik, a gyönyörű Ráhel és Lea, az idősebb, akinek a szeme Károli fordítása szerint „gyenge”, új bibliafordításunkban viszont „kedves” volt (1Móz 29,17). Nagyon nem mindegy – de lehetetlen pontosan meghatározni, melyik variáció a helyes, mivel az eredeti héberben szereplő szó jelenthet gyengeséget és gyengédséget is. Ez értelmezhető pozitívan, tehát Lea finom tekintetű teremtés volt, de magyarázható testi fogyatkozásként is: Leának gyenge volt a szeme. A régi rabbik ebből a kicsit homályos megjegyzésből diszkrét jelzést olvastak ki: Lea nem volt szép, csak a tekintete kedves, lágy; vele szemben Ráhel mindenestül gyönyörű volt.

Más magyarázók arra gondolnak, hogy a Jákóbot megpillantó Lea elsírta magát, ez tette „gyengévé” a szemét, megint mások nem ilyen megengedők, szerintük ha nem volt is gyengénlátó Lea, de a szeme nem csillogott elég elevenen, így őt egy keleti férfi nem találta vonzónak.

Nem véletlen, hangzik érvelésük, hogy a szem környékének kiemelése ebben a térségben már az ókorban is szokásban volt! Bármi vezette is Jákóbot, ő Ráhelt választotta, a mindenestül gyönyörűt, akitől József és Benjámin született. Lea is a felesége lett, de ez már kívül esik a szerelem kérdéskörén.