... Klub, a jövőért felelősséget érző tudósok közössége (alapította A. Peccei), ötven évvel ezelőtt adta ki híres jelentését A növekedés határai címmel. Fogadtatását már tíz évvel korábban előkészítette az 1962-ben napvilágot látott, a Néma tavasz című könyv Rachel L. Carson(1907–1964) tengerbiológus, ökológus írótól, amely új korszakot indított el, megváltoztatta a fejlődésről és haladásról kialakult gondolkodásunkat. Ettől kezdve nem lehet már a régi módon szemlélni az ember és környezete kölcsönhatását, fel kell tenni a kérdést, hogyan, mennyire nyúlhatunk bele a természet folyamataiba mesterséges eszközeinkkel.

1972-ben az Egyesült Nemzetek Szervezete megrendezte az Ember és környezete című konferenciát; húsz évvel később, 1992-ben Rio de Janeiróban találkoztak a föld országainak vezető politikusai. Erről a Föld-csúcstalálkozóról lapunkban is lelkes beszámoló jelent meg e sorok írójától ilyen hangzatos címmel: A világtörténelem útkereszteződésénél. Akkor sokan valóban hittük, hogy változások következnek mindenütt a világon, bolygónk népeinek vezető államfői meghatározó döntéseket fognak hozni a jövőnkről. Születtek nagyszerű nyilatkozatok, dokumentumok arról, hogy kritikus fordulóponthoz érkezett az emberiség.

Az a gazdasági modell, amely egy kiváltságos kisebbség hallatlan gazdagságához és az emberiség nyolcvan százalékának elszegényedéséhez vezetett a teremtett világ pusztítása közepette, nem tartható fenn. Az egyetlen út a jövőbe csak a globális váltás lehet. Elmaradt. A szavak elvesztek. Születtek új fogalmak, szóösszetételek: környezettudatosság, fenntartható fejlődés, kialakultak az ökológiával kapcsolatos tudományágak, területek.

A teológiában is több figyelmet kapott az Isten teremtett világáért érzett felelősség. Az Egyházak Világtanácsa már korábban felismerte az összefüggést az igazság, a béke és a teremtett világ megőrzése között (1983, Vancouver VI. nagygyűlés). Mi az egyházak feladata ebben? – ez több tanácskozás témája lett. Az Európai Keresztyén Környezetvédelmi Hálózatban (1998, angol rövidítése: ECEN) teológusok és természettudománnyal foglalkozó hívő tudósok ökumenikus munkaközösségben dolgoznak azon, hogyan lehetünk Isten teremtett világának jó és hű gazdái, és hogyan kell ezt a szemléletet keresztyénként képviselni. Első javaslat volt a Teremtés hete ünnep bevezetése szeptember utolsó vasárnapjától hét napon át. Az őszi betakarítás alkalmas idő a hálaadásra a teremtő és növekedést adó Istennek. Ő az, aki megszabja a növekedés határait. Természetesen.

(folytatjuk)