Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Kustár Zoltán teológus, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem tanszékvezető professzora osztja meg velünk gondolatait.
– Ünneplés lehet az is, ha a család leül egy vén dió- vagy tölgyfa alá, és csendben, áhítatosan hallgatja a „teremtmények hangját” – állítja Victor András ny. főiskolai tanár. A Magyar Környezeti Nevelési Egyesület korábbi és tiszteletbeli elnökét, az Ökogyülekezeti Tanács tagját a teremtés hetéről kérdeztük.
A példakép nemcsak kijelentéseivel, szavaival, hanem cselekedeteivel is hat ránk. Példaképként szolgálhatnak a szüleink, testvéreink, barátok, gyülekezeti közösségünk tagjai, tanárok, de akár filmhősök, zenészek, celebek, show-műsorok vezetői, sportolók vagy érdeklődési körünknek megfelelő csoportok véleményvezérei, a munkahelyi vezetők vagy a magunk választotta lelki vezető.
A Világtanács tevékenységének egyik legnagyobb eredménye, hogy az ukrán és az orosz ortodox egyházak delegáltjai is részt vettek a nagygyűlésen – tudatta Szólláth Bernadett. A a Magyarországi Református Egyház zsinati jogtanácsosát a Karlsruhéban tartott tanácskozás kapcsán kérdeztük.
– Nem a győzelem, hanem a béke iránti vágyat közvetítettem a közönségnek. Átéltem a krisztusi lelkületet a beszélgetésekben, az imaközösségben, az emberi kapcsolatokban, hiszen ott volt a nagy Szervező, aki az eseményeket egybeszerkeszti. – Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke részt vett az Egyházak Világtanácsának pódiumbeszélgetésén. Vele beszélgettünk.
Ragadjanak a kezükbe könyvet, és olvassanak mindennap! Tanulmányozzák a Szentírást, imádkozzanak és dolgozzanak: „Orando et laborando” – ahogy a Debreceni Református Kollégium falán olvastam diákként mindennap – hangsúlyozza Kovácsné Pázmándi Ágnes református lelkipásztor, Ráday Könyvtár munkatársa. Talán az utolsó olyan könyvtáros generáció tagja, akiknek még fontos a papíralapú könyv.
... Klub, a jövőért felelősséget érző tudósok közössége ötven évvel ezelőtt adta ki híres jelentését. Nem lehet már a régi módon szemlélni az ember és környezete kölcsönhatását, fel kell tenni a kérdést, hogyan, mennyire nyúlhatunk bele a természet folyamataiba mesterséges eszközeinkkel. A teológiában is több figyelmet kapott az Isten teremtett világáért érzett felelősség.
Az imádság a lélek beszélgetése Istennel, azzal az Úrral, aki magát a lelket teremtette. E belső párbeszédben az ember a Teremtőjéhez fordul, megosztva vele vágyait, kérdéseit, örömeit és fájdalmait. A kommunikáció formája lehet kérés, könyörgés, hálaadás, dicséret vagy magasztalás. Most az imádság e heti gondolatait osztjuk meg, amelyek az Istennel való kapcsolat mélyítésére hívnak.
A Biblia közös olvasása nemcsak Isten üzenetének mélyebb megértését segíti elő, hanem közösségi élményt is nyújt, amely megerősíti a hívők közötti kapcsolatot. Az együtt töltött időt gazdagítják azok az elmélkedések, amelyek közös gondolkodásra és párbeszédre ösztönöznek. Az e heti bibliai szakaszhoz kapcsolódóan Pap Ferenc írt jegyzetet, amely értékes iránymutatást ad a szöveg jobb értéséhez.
– A felelősség nem rémisztett meg soha. Felelősnek lenni azt is jelenti, soha nem megyek felkészülés nélkül a szószékre, vagy anélkül, hogy imádkoztam volna, hogy Isten tegye a szolgálatomat áldottá. Tehát érzem a felelősséget, hogy amit hirdetek, ahogyan élek, ahogyan a lelkiségemet megélem, az hatással lesz a gyülekezetre – tudatja Kéri Ákos, a nagymarosi gyülekezet lelkipásztora. A fiatal lelkészlét sajátosságairól beszélgettünk vele.
Ismét egy épületben élnek és tanulnak a hitéleti szakos egyetemisták. Ez újra összekovácsolhatja a közösséget. A Dunamelléki Református Egyházkerület fenntartásában működő diákotthonban a teológusoknak kötelező a bentlakás, a vallástanárjelöltek választhatják a bejárást is. Újdonság: ettől az évtől házaspárok is lakhatnak a kollégiumban, és akadálymentes szobát is kialakítottak.
A szólás szerint: mondd meg, mid van, és én megmondom, ki vagy. Sokan azt hiszik, az általuk birtokolt javaktól lesznek valakik. Ám a látszat gyakran csal. Nem kellene ennek így lennie, ajándéknak is tekinthetnénk, amink van, Isten ajándékának, és hálásak lehetnénk érte. Az otthonunkért, a családunkért, hajdanvolt szeretteinkért és még inkább az élőkért, akiket nem birtokolnunk kell, hanem velük lennünk, hogy szerethessük őket.
A most bevezetett szívhangrendelet abban adhat segítséget, hogy a különböző lehetőségekről való tájékozódás és megfelelő segítségnyújtás híján valaki anélkül mondjon nemet megfogant, egészséges gyermekére, hogy tudatosulna benne: a méhében élni akaró, lélekkel és szívvel rendelkező embert hordoz.
– Az Istennel való kapcsolat olyan, mint egy jó házasság: meghatározzuk egymást a társunkkal, mindent megbeszélünk. Ha Jézussal járunk, akkor ez még kiemeltebb feladatunk. Ha az egyeztetés nem történik meg, megfakulhat a hitélet, nincs benne öröm és valódi cél – vélekedik Végh Tamás nyugalmazott lelkipásztor.
– Tőle tanultuk meg: csak jó kérdésekre lehet jó választ adni, rosszakra legfeljebb véletlenségből. Kérdezni is tanított bennünket. A hit bátorságával mérlegelt mindent – tekint vissza Szűcs Ferenc református lelkipásztorra, a Károli-egyetem egykori rektorára Bogárdi Szabó István korábbi zsinati lelkészi elnök, aki másodéves teológus korában találkozott vele először.
Azt szokták mondani tréfásan: nincs régebbi dolog, mint a tegnapi újság. Azonban a régi újságok, különösen a református sajtóorgánumok, kiadványok számos olyan gondolatot tartalmaznak, amelyek ma is érvényesek, tanulságosak és jövőbe mutatók. E rovatban ilyen időtálló elmélkedésekből idézünk. Ezzel a régi értékeket őrizzük, és a hagyományokat ápoljuk.
Ha az állatok beszélni tudnának, biztosan elmondanák kicsinyeiknek azokat a bibliai történeteket, melyekben őseik szerepelnek.
– A Bibliában az áll, hogy az Úr egész éjjel erős keleti széllel visszafelé hajtotta a tengert, és szárazzá tette a tengerfeneket, úgyhogy a víz kettévált. A zsidó emberek szárazon mentek be a tenger közepébe, a víz pedig falként állt mellettük jobbról és balról.
– A felvetés hirtelen jött, de a gondolat ott maradt bennem. Végül sok imádság és igeolvasás után arra jutottam, hogy megpróbálom. Ha Istennek ez a terve velem, akkor ő ebben segíteni fog. Ha mégsem ez az utam, akkor pedig – kértem is erre – akadályozzon meg ebben, nehogy szembemenjek az ő akaratával. Az elhívásom végül a teológiai évek alatt erősödött meg, mára pedig nincs kétségem.
Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Bella Péter református lelkipásztor osztja meg velünk gondolatait.
Hogyan tekinthetünk a népesedési válságra keresztyénként? Parancs vagy áldás Isten teremtéskor elhangzó felszólítása, a „szaporodjatok, sokasodjatok”? Béres-Áfra Zsuzsa debreceni szociológussal vizsgáljuk Magyarország évek óta csökkenő népességszáma mögött húzódó okokat, többek közt a posztadoleszcencia jelenségét is.
A magyar szóhasználatban az üdülés leginkább a vakációs időszak programjait jelöli. A kiszakadást a megszokott hétköznapi környezetből, idegen tájak felfedezését, vagy éppen a jól ismert vidékek újralátogatását. Erre szükségünk is van ahhoz, hogy ép ésszel túléljük az élet küzdőterén vívott csaták sorozatát, esetleg győzedelmeskedjünk is ezekben. Isten azonban jóval többet kínál nekünk ennél.
Teológusok, történészek, lelkipásztorok kutatják, miként vált a csatavesztés után kibontakozó reformáció a reménység egyik forrásává. Ötszáz évvel a mohácsi vész után is élő közösség fogadja az érkezőt a Duna partján. – A tragédia után nemcsak politikai és társadalmi átrendeződés indult el, hanem lelki megújulás is – magyarázza Wébel Zsolt lelkipásztor, a baranyai egyházmegye esperese. A gyülekezet nemcsak emlékezik, hanem közösséget formál és fiatalokat hív szolgálatba.