Átkelés a Vörös-tengeren

Polli néni, a Vörös-tenger legöregebb és legbölcsebb polipja közelebb húzódott a halgyerekekhez, Hellához és Hellihez. A két kishal ijedten nézett anyukájára. Mert bizony az óriási, vén polip elég ijesztőnek tűnt. De Hanna mama tudta, hogy a látszat csal. Polli néninél nincs békésebb jószág az egész Vörös-tengerben. Ő maga is sokszor hallgatta a történeteket, amelyeket az emberekről mesélt. Bátorítóan legyezgette hát meg az uszonyait, hogy a gyerekei nyugodtan közelebb húzódhassanak Polli nénihez.

– Polipöreganyám mesélte, neki is a polipöreganyja, hogy valamikor, a mi ük-ük-ük-öreganyánk idejében Isten népe Egyiptom földjén élt. De nem pont itt, hanem odébb, a nagy folyó ágainak a vidékén. Gonosz fáraó uralkodott akkor, és arra kényszerítette a zsidókat, hogy vályogtéglát vessenek a palotái építéséhez. Kegyetlen, kemény munka volt ez, így hát a zsidók Istenhez kiáltottak, és az Úr meghallotta a kiáltásukat. Elküldte hozzájuk Mózest, aki kivezette a zsidó népet Egyiptomból. Igen ám, de ez nem volt olyan könnyű, mert a fáraó nem akarta elengedni a zsidókat. Isten ezért csapásokkal sújtotta Egyiptomot, s a fáraó csak akkor tört meg, amikor a saját fiát is elveszítette.

Engedelmeskedett Istennek, és elengedte a zsidókat. De Isten tudta, hogy ez az engedelmesség csak ideig-óráig tart, és a fáraó hamarosan meggondolja magát. Így is lett. Éppen ideértek volna, a Vörös-tenger partjára, amikor a zsidók meghallották az egyiptomi harci kocsik kerekeinek zörgését. Akkoriban ezt a vizet még Nádas-tengernek hívták. Hát ott állnak a zsidók a Nádas-tenger partján, és siránkozni kezdenek: „Jaj, Mózes, miért hoztál ide bennünket? Mind elveszünk!” „Dehogy vesztek! – válaszolta Mózes. – Ne féljetek! Álljatok helyt, és megszabadít benneteket az Úr!” Mózes akkor felemelte a botját, kinyújtotta a kezét a víz fölé, és a Nádas-tenger kettévált

– Mi? - bukott ki Helliből a szó. – Hogy... Izé... Ketté... Vált?

– Igen – bólintott Polli néni. A víz, mint valami fal, úgy tornyosult fel, ösvényt hagyva a zsidő népnek, hogy száraz lábbal keresztülmehessenek a tenger fenekén.

– De hogy? Az nem lehet! – értetlenkedett Hella is. – Olyan hatalmas víz a Vörös-tenger! Hogyan válhatott ketté?

– Nem tudjuk pontosan, de az emberek szent könyvében, a Bibliában az áll, hogy az Úr egész éjjel erős keleti széllel visszafelé hajtotta a tengert, és szárazzá tette a tengerfeneket, úgyhogy a víz kettévált. A zsidó emberek szárazon mentek be a tenger közepébe, a víz pedig falként állt mellettük jobbról és balról.

– Azta... – tátotta el a száját Helli. – Ez valóságos csoda!

– Csoda bizony! – válaszolta Polli néni. – Olyan hatalmas csoda, hogy a zsidók a mai napig is minden évben visszaemlékeznek arra, amikor őseik sértetlenül átkeltek a tengeren, az egyiptomi sereget pedig elsodorta a Vörös-tenger árja. Nekem ezt polipöreganyám így mesélte, neki is a polipöreganyja, hogy ezt a mi ük-ük-ük-öreganyánk a saját szemével látta, a zsidók beszédét saját fülével hallotta. Na. Hát hogyne lenne igaz, amit beszélek!