Máté evangélista előszeretettel rendezi csokorba a hasonló történeteket. Az evangélium 8–9. fejezeteit a gyógyítástörténetek határozzák meg. Máté sajátossága, hogy Krisztus küldetését az ószövetségi ígéretek beteljesedéseként mutatja be: „minden beteget meggyógyított, hogy beteljesedjenek az Ézsaiás próféta által mondottak: »Erőtlenségünket ő vette el, és betegségeinket ő hordozta.«” (Mt 8,16–17)

A sokféle betegségben szenvedők meggyógyításának sorában olvassuk, hogy két vak követte Jézust ezt kiáltozva: „Könyörülj rajtunk, Dávid Fia!” (Mt 9,27) Bementek utána a házba, ahol Jézus volt, és az Úr a hitük felől kérdezte őket. Miután megvallották, hogy Jézusnak van hatalma a gyógyításra, a látás visszaadására, megérintette szemüket, és megnyílt a szemük. A betegségek, a testi fogyatékosságok a bűnökkel együtt kizárták, távol tartották az egyént Izráel közösségétől, az istentisztelettől. Papi szolgálatot sem végezhetett az, „akinek testi fogyatékossága van, tehát aki vak” (3Móz 21,18). Ezzel együtt a törvény különleges figyelmet és védelmet biztosított a vakok számára, ahogyan heti ószövetségi szakaszainkban olvassuk: „Átkozott, aki félrevezeti a vakot az úton! Az egész nép mondja rá: Ámen!” (5Móz 27,18) Egy másik helyen pedig: „A süketet ne szidalmazd, a vak elé ne vess gáncsot! Félj Istenedtől: Én vagyok az Úr!” (3Móz 19,14)

A vakságnak van átvitt értelmű jelentése is a Bibliában: vak az, aki Isten tetteit, csodáit, akaratát nem látja, nem ismeri fel. A börtönben lévő Keresztelő János kérdésére ezt üzente Jézus: „vakok látnak, és bénák járnak, leprások tisztulnak meg, és süketek hallanak, halottak támadnak fel, és szegényeknek hirdettetik az evangélium...” (Mt 11,5) Jézus Krisztus valódi, isteni hatalmáról tanúskodnak a látásukat visszakapó vakok is