Használatra születtek

Előfizetek

Lelkész és énektanár, aki az egyházi énekek tanítását csoportos lelkigondozásnak látja, a zsoltárokat pedig az indulatkezelés legjobb eszközének. Óra közben viccet mesél, és nem csüggeszti, hogy diákjai a hatodik-hetedik tanórában leginkább pihenni ülnek be hozzá. Kurgyis Andrást, a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumának ének- és vallástanárát az iskolában töltött utolsó tanévében Makkai Sándor-díjjal ismerték el. Interjúnkban egy pálya mérlege és tanulsága.

„A református nevelési eszmények átültetéséért a mindennapi pedagógiai gyakorlatba” – ez áll az egyházi díjhoz kapcsolódó indoklásban, ezért az átültető munkáért kapta az elismerést. De mit takar pontosan a „református nevelési” kifejezés?

A Biblia-alapú nevelést jelenti. Az én életem talán mindig is ekörül forgott. A teológiára jóval azután jelentkeztem, hogy elkezdtem volna tanítani, de csak ennek elvégzése után tudatosult bennem, hogy a tanórákon leginkább lelkészi jelenléttel dolgozom. Talán ezért is működnek jól ezek az órák. Az egyházi énekek tanítása – ahogy látom – elsősorban nem énektanári feladat, inkább csoportos lelkigondozói munka.

Kurgyis András: – A kezdeti félelmek után szép lassan rátaláltam a célomra: hogy tolmácsa legyek az énekeknek, Isten üzenetének. Fotó: Zelenka Attila

Kedves Olvasó!

A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!