Ezzel szemben a mindenkori ember elvárása önmagával szemben, hogy az élete ahelyett, hogy ismételné a korábbi történéseket, haladjon előre. A haladás része, hogy számontartjuk a múltat. Semmilyen más élőlény nem képes arra, hogy generációkon keresztül hordozza az elmúlt időket. A haladás vágyát jelzi továbbá az is, hogy minden évnek új „nevet” adunk. A váltás azt is jelenti, hogy egy számunkra is belátható új időszak, újabb év van előttünk, amellyel számolhatunk, amelyben terveket tűzhetünk ki, amelyben jobbá lehet az életünk. Ezért természetes vágya az embernek, hogy a fordulópontoknál fogadalmakat tegyen. A fogadalmakkal konkrét célokat tűzünk ki magunk elé, hogy az előttünk lévő idővel és lehetőségekkel előrébb jussunk. A megfelelő működés tehát a természet számára az ismétlés, az ember számára a haladás, ha úgy tetszik, változás.

Különösen is érezzük ennek fontosságát, hiszen 2021-ben is nehéz hónapokat éltünk meg. Abban mindenki egyetért, hogy változásra van szükség. A különbség abban van, ki hogyan gondolkodik a változásról. A „mit?”, „miért?” és „hogyan?” kérdések tartogatják a különbségeket és a meglepetéseket.

Az embernek változásra van szüksége

Aki nem tudja kimondani azt, hogy minden jó úgy, ahogy van az életben, az egyetért azzal, hogy a világnak változásra van szüksége. Amikor a világ változásáról beszélünk, akkor elsősorban nem arra gondolunk, hogy jó lenne, ha a természet végre máshogy működne. Nem a gravitáció erejére, a platánfa kérgének vastagságára vagy a kutyák viselkedésére célzunk, hanem az emberre. Magunkról beszélünk! Nem azzal van a baj, hogy az emberen kívüli természet olyan, amilyen. A gond azzal van, hogy az ember olyan, amilyen.

Minden nagy fordulat a történelemben az emberrel, pontosabban az emberben kezdődött. Akár a mezőgazdasági forradalomra, az ipari forradalomra, a felvilágosodásra vagy a reformációra gondolunk, mind-mind az emberben bekövetkező belső változással kezdődött. Az ember máshogy kezdett gondolkodni és viselkedni, ami új helyzetet eredményezett. A lényegi változás eleje tehát mindig az emberben zajló folyamat. Az a tény, hogy az embernek változásra van szüksége, bizonyos szempontból azt is jelenti, hogy baj van az emberrel. Mindez furcsa kettősséget jelez. Nem jó ezt hallani, mert rossz hatással van az önképünkre és az önbizalmunkra, mert ez azt jelenti, hogy végső soron nem mi irányítunk. Ugyanakkor azért jó ezzel szembesülni, mert nincs minden veszve. Mégis van lehetőség olyan új kezdetre, amely olyan módon különbözik a korábbitól, ahogy arra nekünk szükségünk van.

A Bibliában a lényegi változások mindig Istennel kezdődnek. Istennek pedig az a terve, hogy kiválasztott embereket megváltoztat, és őket használja a világ, vagyis az ember megváltoztatására. Őket hívjuk keresztyéneknek.

Az Isten szerint megváltozott emberek képesek változtatni

Az Isten által megváltoztatott emberekről Jézus azt mondja, hogy olyanok ebben a világban, mint a só és a fény. „Ti vagytok a föld sója. [...] Ti vagytok a világ világossága.” (Mt 5,13.14)

A só és fény lényege, hogy különbözik környezetétől, és ezért képes változást kifejteni. A só és a fény fizikai változtató tulajdonságait használja arra Jézus, hogy általuk érthetővé tegyen egy mélyebb, természetfeletti változást. Isten változtatása az emberben megy végbe, de nem az ember által! Jézus arról beszél, amit a karácsonykor megszületett Isten-ember hozott el számunkra kereszthalálával és feltámadásával, illetve érthetővé tett a Szentlélek eljövetelével. A nemrég hallott karácsonyi örömüzenet lényege, hogy Jézus ízes és fényes élete egy ízetlen és sötét világban jelent meg. Ez az ízes és fényes Élet áldozza fel magát a kereszten, ami természetfeletti változást hoz. Amikor Jézus vére megmossa és újjáteremti az ember szívét, akkor az „jézusi” ízt és világosságot kap. A változás nem kívülről történik szabályok vagy törvények által, hanem Isten tettei nyomán, melyek belsővé válnak.