Szatmárból került Baranyába. Emlékszik még az első kozármislenyi istentiszteletére?

Szatmár, Fehérgyarmat a szülővárosom, de ott nem szolgáltam soha. Abaújból kerültem a Nyírségbe, onnan vezetett az utam Baranyába, Pécsre, majd 2009-ben Kozármislenybe. Először helyettes lelkipásztorként szolgáltam a gyülekezetben. Szomorú volt a kezdet, hiszen a gyülekezet lelkipásztora, Végh Barna betegséggel küzdött, őt helyettesítettem alkalmanként. Aztán a tiszteletes úr halála miatt gyászolt a gyülekezet. Nehéz időszak volt, ahogyan visszagondolok. Később, 2006-ra, Bóka András esperes úr szolgálata alatt befejeződött a templom építése, így az aktív templomépítő presbitériummal gyülekezetépítésbe kezdtünk.

Mindent megtettünk azért, hogy növeljük a gyülekezet létszámát. Sokszor éreztem abban az időben úgy, hogy inkább rendezvényszervező vagyok, mint a nyáj pásztora. Ezen azóta is igyekszem változtatni.

Tizenkét éve szolgál Kozármislenyben. Mi az, ami leginkább megváltozott önben ez alatt az időszak alatt, és mi az, ami nem?

Ami nem változott, az a szolgálat iránti szeretetem és elhívásom. Jó szívvel készülök minden szolgálatra, igyekszem segítséget nyújtani, bátorítani, vigasztalni, Isten igazságára rávilágítani az igehirdetéseimben. De sok minden változott is bennem. Muszáj is, hiszen a gyülekezet is változik. A legnagyobb változás talán abban volt, hogy megértettem, Istennek nem a statisztika és a teljesítményem a fontos. Folyamatosan képzem magam olyan kurzusokon, amelyek segítik a munkámat.

Hogyan éli meg a koronavírus-járványt lelkészként és két gyermek édesanyjaként?

Volt bennem félelem a szolgálatban való helytállás miatt. Éreztem, hogy kifelé bátorítanom, erősítenem kell, de gyenge voltam. De amikor kellett, Istentől kaptam bátorítást: „Mondjátok a remegő szívűeknek: Legyetek erősek, ne féljetek!” (Ézs 35,4). A lányaimmal is szép lassan megtanultunk ebben a helyzetben élni, ez sem volt könnyű. Büszke vagyok rájuk, mert ügyesen helytálltak és együttműködtek a tanáraikkal. Azt is elmondhatom, hogy hihetetlen összetartásra és segítségnyújtásra tanított meg minket ez az időszak.

A lelkészi szolgálata mellett kántorképzőbe is jár. Hogyan halad a tanulmányokkal?

A zene és a hangszerek gyermekkoromtól fontos szerepet játszanak az életemben. Emlékszem, hogy a sárospataki zeneiskolában ugyancsak kilógtam a sorból, mikor 18 évesen beiratkoztam klasszikus gitár szakra – majd 40 éves koromban az orgona iránt kezdtem el annyira érdeklődni, hogy az elmúlt években a nyári szabadságomat a kántorképzőben töltöttem, év közben pedig a Pécsi Liszt Ferenc Zeneiskolában tanultam.

Mi a hobbija, hogyan kapcsol ki?

Évek óta edzek (TRX), de ami a legfontosabb, sok időt töltök azokkal, akiket szeretek: lányaimmal szeretünk sétálni, ilyenkor gyakran velünk jön labradorunk, Chili. Gyakran kirándulunk és megyünk moziba, koncertekre, szívesen kávézom a barátnőimmel és nagyon szeretek olvasni.