A felvilágosodás korában öntudatra ébredt modern európai ember elhatározta, hogy a ráció erejét használva elfoglalja Isten helyét a világ trónján. Ez természetesen stilizált állítás, így nem hangzott el sehol, de ha tanulmányozzuk az európai civilizáció (benne a szélesebb Nyugat) XVIII–XXI. századi történetét, ez a törekvés egyértelműen kiolvasható. A kérdéskörnek rengeteg ága-boga van, az sokkal szélesebb spektrumú, mint az egyébként alaposan kutatott szekularizációtörténet, mert benne foglaltatnak az ipari, a tudományos és a technikai forradalmak, az 1960–70-es évek úgynevezett ellenkultúrái vagy a ma reflektorfénybe került lmbtq-mozgalom. (Ez utóbbi a trónfosztás csúcsa, mert nemcsak a teremtést tagadja – ezt megteszik az ateista neodarwinisták is –, hanem állítja, hogy az ember alkotja a nemi identitást, sőt magukat a nemeket is.) A törekvés olyan, látszólag távol álló rendszerek mögött is fölsejlik, mint a kommunizmus és a fogyasztói társadalom.