... lehet néha mentség, bocsánatos lelkiállapot, amelyet elnéző mosollyal fogadunk. De kritikus helyzetekben bűn, súlyos önzés, végzetes gyávaság, ha tehetetlennek mutatkozunk a határozottságra, a döntésre. Bűn az önféltés, ha hatalom- vagy tekintélyféltésből nem merünk kiállni azért, amit helyesnek látunk. Fölmenthető Pilátus, a római helytartó, aki szerette volna megmenteni Jézust, mivel nem talált benne semmi bűnt? Hiszen lehetőségeket keresett arra, hogyan kerülhetné el, hogy halálra ítélje őt. Mentő ötletei vannak:

1. Elküldi a foglyot Heródeshez, ezzel áthárítaná a felelősséget a zsidó ügyekben illetékesre, aki egyébként riválisa volt a hatalomban. Egyben egyfajta gesztust is tett neki. Heródes pedig szintén udvarias válaszként visszaküldi hozzá Jézust. A két tehetetlen hatalmaskodó így köthet barátságot azon a napon. (Lk 23,12)

2. Pilátus megkorbácsoltatja Jézust, hátha ennyi büntetés elég volna ellenségei előtt.

3. Alternatívát talál: ott van Barabbás, a lázadó és gyilkos, lehet választani közte és Jézus között, egyiküket szabadon engedi. Micsoda gondolat! Mások lelkiismeretére számít, mert a magáéra (felesége álmára) nem tud, nem mer hallgatni. Jónak is tűnik, hiszen Jézus korábban népszerű volt gyógyításai és tanításai révén. De nem. A tömeg Barabbásnak kedvez, Jézusra halált kiált. A főpapok és a vallási vezetők harsogják, a nép, az istenadta nép talán éppen úgy hallgatott vagy bizonytalankodott, mint a római helytartó. Nehezen dönthető el, hogy pontosan kik üvöltötték, hogy „feszítsd meg!” (23,21). Különböznek a leírások.

Pilátus nem akart szembehelyezkedni a zsidó vezetőkkel, talán lázadástól tartott, noha úgy vélte, hogy Jézus ártatlan. Talán meg is érintette őt a Jézusból kisugárzó erő és szeretet. Ez zavarta, ezért mentegette volna, végül mégis kiszolgáltatta őt akaratuknak. (Így saját magát is.)

4. Odadobja az elítéltet a katonáknak, hogy kedvükre szórakozzanak, töviskoronával csúfolják és gyalázzák. E kísérlettel a nép részvétére számít: íme, csak egy gyönge, szánalmas ember! (Jn 19,5) De nem. Pilátus a gyönge és szánalmas. Noha „igyekezett őt szabadon bocsátani” (Jn 19,12), nem volt képes rá. Az nem menti fel, hogy Isten üdvtervében szerepel. Ahogy Júdást sem, és minket sem, valahányszor a gonosz kezében vagyunk tehetetlen eszközök. Isten véghez viszi, amit akar, de nem mindegy, hogy milyen szerepet vállalunk a nagy történetben. Pilátus tragédiája, hogy nem tud emberül kiállni a döntő helyzetben.

5. Csak a kezeit mossa látványosan. De hiába. A gyöngeség bűn.