Jókai Mór regénye, a Szegény gazdagok jól illusztrálja életünk nagy ellentmondását, mely szerint egyszerre vagyunk koldusok és krőzusok, szűkölködők és bővelkedők, szegények és gazdagok. A gazdagság nem csupán a pénzről szól, ezért a szegény is lehet gazdag és szegény, sőt egyszerre mindkettő. Nem gazdagság-e a nagy család, ahol szülők, gyermekek, unokák együtt ülik körül az ünnepi asztalt? Nem gazdagság-e egy hűséges társ, az otthon békéje, a csöndes, derűs öregség és a hit ajándéka, a reménység? Nem gazdagság-e a mesés gyermekkor, az álmodozó ifjúság, a szenvedélyes szerelem, a házasság, a gyermekek és a munka világa? Nem gazdagság-e minden találkozás, meghitt emberi kapcsolat, barátság és közösség, amelyhez tartozhatunk?

Napestig sorolhatnánk, de a szegénységünkről se feledkezzünk meg, hiszen szegény gazdagok vagyunk. Nem szegénység-e a gyermekkor deficitje, az „elég jó” szülők hiánya, a családi történetek kuszasága, a sok válás? Nem szegénység-e az elveszett álmok, füstbe ment tervek sokasága, az erősek zsarnokoskodása a gyöngébbek fölött? Nem szegénység-e saját erőtlenségünk, esendőségünk, amelyek árnyékként kísérnek, kísértenek? Egyszerre vagyunk hát mindent nélkülözők és mindennel bírók, ahogy Pál apostol írja a korinthusiaknak. Eszerint a gazdagságból mindig hiányzik valami, miként a gazdag ifjúnak az életéből is hiányzott a bizonyosság az örök élet felől. „Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” – kérdezi az ifjú Krisztust, aki ezt válaszolja neki: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, egyedül csak az Isten” (Lk 18,18–19). Jézus szerint jó, ha többé nem áltatjuk magunkat azzal, hogy jók vagyunk, és tudomásul vesszük, hogy a jóság nem a mi privilégiumunk, hanem az Istené. A gazdag ifjú is megtett mindent a jóság érdekében, mégis érezte, hogy valami nincs sehol, hogy a Legfőbb Jó, a Summum Bonum hiányzik az életéből. Jézus őszintén válaszolt neki: egyvalami még hiányzik belőled, szegény gazdag vagy, éppen a gazdagságod tesz szegénnyé téged.

Szabadulj meg a gazdagságodtól, amely szegénnyé tesz téged, hogy a szegénységed által meggazdagodhass! Isten országa kapcsolatok sokasága, emberek találkozása, meghitt együttléte Krisztusban, ahol a legnagyobb gazdagság a megértés és az irgalmasság. Sokféle gazdagság van, de mindhiába kapaszkodunk beléjük, valójában csak egy kapaszkodónk marad, a szeretet. Szeretetbe kapaszkodva működik a házasság, élhető az élet és elviselhető a szenvedés. Minden más kapaszkodóról le kell mondanunk ahhoz, hogy az egyetlenbe kapaszkodhassunk, az Isten országába bejuthassunk. Abba a szeretetbe, amely Isten atyai jóságának láthatatlan, mégis valóságos erőtere, ahol gyermeki bizalommal akár apukának, apucinak szólíthatjuk őt, és miénk lehet a legnagyobb gazdagság, a mennyei kincs, az örökkévaló szeretet.