Édesapja volt a kolozsvár-törökvágási gyülekezet első lelkipásztora. Ez is közrejátszott abban, hogy teológus lett?

Lelkipásztorcsaládból származom, mindig otthonosan mozogtam a gyülekezetekben, mégis történésznek készültem. A Szentlélek az ifjúsági bibliaórán érintett meg. Családom nagy meglepetésére az érettségi után a teológiára jelentkeztem, és mai napig lelkipásztorként tevékenykedem, bár később elvégeztem Kolozsváron a történelem szakot is.

Azt szokták mondani, senki sem lehet próféta saját hazájában. Néhány vidéki szolgálati esztendő után visszatért gyerekkora helyszínére lelkipásztorként. Mi ösztönözte erre?

Valóban így van, bár nem akartam visszatérni Kolozsvárra, még kevésbé a törökvágási gyülekezetbe. Németországi ösztöndíjasként hívott haza Pap Géza püspök. Megszakítva doktori tanulmányaimat hazatértem. Amikor jelentkeztem, kiderült: Erdélyben minden egyházközségnek van lelkipásztora, számomra nincs hely, így gyülekezet nélkül maradtam. Ezt látva a törökvágásiak második lelkipásztoruknak hívtak meg.

A feltétel az volt, hogy a presbitérium nem biztosít parókiát. Tizennégy évig saját tömbházlakásomban éltem gyarapodó családommal, innen vezettem többek között a parókiaépítést is. Az egyházközség munkatársi körében éppen nemzedékváltás volt. Ebben a helyzetben volt Istennek szüksége rám, hogy az elkezdett és végül húsz évre kiterjedő építkezést vezessem és befejezzem.

A törökvágási Makovecz-templom hosszú évtizedekig épült. Milyen időszak volt?

A fejlődésé és a gyarapodásé. Amikor az egyházközség megalakult, kisgyermek voltam. Amire a templom elkészült, lelkipásztor lettem. A gyülekezeti ház elkészülte után már őszülő hajamhoz igazítom az öltözetemet. Élmény volt ez az időszak, rengeteget tanultam, új kihívásokra új megoldások kellettek. Nem tunyulhattam el a dinamikusan fejlődő, gyakran pénzhiánnyal küszködő közösségben. Meg kellett mozgatni a gyülekezet minden lappangó erejét, és még azon felül is, alkalmanként isteni csodára volt szükség a folytatáshoz. Ma már mindene van az egyházközségnek, áldott évtizedeket tudhatunk magunk mögött.

Aktuális dolgokról, igeszerűen, közérthetően szól az emberekhez. Ki tanította meg prédikálni?

Előbb Kozma Zsolt professzortól tanultam a teológia évei alatt, később édesapám segített, Pap Géza és Kállay M. Csaba igehirdetése befolyásolt segédlelkipásztorként, végül a külföldi tanulmányút és a jelenlegi német homiletika vezetett.

A hét minden napjára jut gyülekezeti program, működik a diakóniai szolgálat, nyáron táborok, évközben művészeti tárlatok. Hogyan terjed ki mindenre a figyelme?

Egyszerre több feladatra is tudok figyelni. Ennek ellenére sok munkatársra van szükség. Az építkezés mellett fontos volt, hogy ne maradjak egyedül. Feleségem, Ildikó informatikusként huszonöt éve segíti a gyülekezet szervezését. Jelenleg nyolc fizetett munkatársa van az egyház községnek, és nem is elég. Ezenkívül nyolc-tíz önkéntes és mintegy húsz közmunkás segít a különböző területeken. Így lehetséges az, hogy a gyülekezeti házban hétköznap délután három-négy csoport akár egyszerre is tevékenykedik. Éppen nyugdíjasklubot szerveznénk, és a baba-mama bibliaórát próbáljuk újraindítani. Már mindkét csoportnak megvan az önkéntes vezetője.

Mit tart legfontosabbnak a szolgálatában?

Az igehirdetést és a jó menedzsmentet. Minőségi, bibliai alapú igehirdetés nélkül nincs közösség, ez tartja össze a gyülekezetet. Pontosabban ezáltal cselekszik Isten. A menedzsment Kelet-Európában általában gyenge, sokat kell még tanulnunk. Sokszor nincs rendesen átgondolva egy-egy esemény, hát még egy egész program. Mindez sajnos hatványozottan igaz a helyi közösségekre, gyülekezetre. Erdélyt járva esperesként ezt látom leginkább.