A közelgő húsvét után már csak egy-két hét, és Magi István hajdúböszörményi juhtartó gazda a közeli Hortobágyra szállítja 140 anyajuhát, hozzávetőlegesen ugyanennyi bárányát. Pásztorokra bízza jellegzetesen csavart, nagy szarvú fekete rackáit egészen október-novemberig, és a növénytermesztési feladatokba veti bele magát. De állatai egyelőre még itt feketéllenek mind, bégető kórust alkotnak az abrakolóterekben, tulajdonosuknak túl kell kiabálnia őket:

A közelgő húsvét után már csak egy-két hét, és Magi István hajdúböszörményi juhtartó gazda a közeli Hortobágyra szállítja 140 anyajuhát, hozzávetőlegesen ugyanennyi bárányát. Pásztorokra bízza jellegzetesen csavart, nagy szarvú fekete rackáit egészen október-novemberig, és a növénytermesztési feladatokba veti bele magát. De állatai egyelőre még itt feketéllenek mind, bégető kórust alkotnak az abrakolóterekben, tulajdonosuknak túl kell kiabálnia őket:

– Gyerekkorom óta szeretek juhokkal foglalkozni, de akkor, a kádári időkben főleg disznót tartottunk a háztájiban. Édesapám halála után is, amikor teljesen a nyakamba szakadt 2005-ben a kárpótlással újraindított családi gazdaság, még egy ideig csak pár merinóm volt. Sehova nem tudtam vinni őket legeltetni. El is híztak a mozgáshiánytól az ólban. De a helyi gimnáziumban, ahol még egy ideig tanítottam, egy kollégám, aki a Magyar Rackajuhtenyésztő Egyesület tisztségviselője volt akkor, rábeszélt, hogy őshonos rackákat tartsak. Azóta az egyesületben meg van oldva a legeltetés! Vagy negyven rackatenyésztő ezerhatszáz juha legel közös nyájban a hortobágyi pusztán, az egyesület Nyári járás nevű legelőjén… Ott az állat nagy boldogan magának szedi össze a takarmányt.

Juhok, a maguk természetes közegében

Meglepetésemre vendéglátóm így folytatja: – No de annak, hogy az év nagyobb részében természetes közegükben tartjuk a juhokat, van ám lelkiekre átfordítható tanulsága is! Nekünk, embereknek is akkor a legjobb, ha az Isten által megalkotott rendbe simulunk bele. Például ha elkötelezett kapcsolatban élünk, nem vadházasságban. Ha Isten által megszabott a szülő-gyermek viszony. Vagy ha nem borítjuk fel a nemek rendjét, szóval ha azoknak az alapszabályoknak engedünk, amelyek le vannak fektetve a Szentírásban.

Ámulok, hogy a fülszám nélküli, tehát ma született bárányok is járni tudnak, de még inkább csodálkozom Magi István bibliás szavain. Számos gazdariportot készítettem már életemben, de olyat, amelynek hitvalló gazda a főszereplője, még sosem. A világi-közéleti lapokban általam megszólított egyéni gazdálkodók sosem hozták összefüggésbe élettörténetüket Istennel, a kegyelemmel, sosem emlegették az ember vagy éppen a haszonállat helyét a teremtési rendben. Így a sikeres gazda mindig kicsit úgy tűnhetett fel, mint aki a rendszerváltozás után pusztán őserejéből, rátermettségéből állította helyre a maga körében a kommunista diktatúra alatt eltaposott birtokos parasztság igazát.

Itt, ezen a böszörményi portán is megvannak a sikerek nyomai. A háttérben osztrák meg német traktor magaslik, további munkagépek felsorolásába bele se fogok. A gazdálkodás súlypontja a növénytermesztésen van. Nem több, mint 50–60 hektáron, de kiváló fekete termőföldön. A bárányok a megfelelő időben, szerződéses alapon olasz exportra mennek.

De hallok az újabban jelentkező gondokról is.

Gazdák, kiszámíthatatlan tényezők szorításában

A főleg az Alföldön pusztító tavalyi aszály – Hajdúböszörmény térsége a legsújtottabbak között volt – nagy károkat okozott ennek a gazdálkodónak a földjein is. Csak a kukoricán bemutatva ezt: egyszerűen nem képződtek a száron csövek. Mivel semmi termése nem lett tavaly őszre, az előzetes földmegmunkálások gázolajköltsége, az inputok (például vetőmag, műtrágya) magas ára miatt hektáronként két-háromszázezer forint volt a veszteség.

– Mezőgazdasági vállalkozóként sokkal inkább ki vagyok téve előre nem látható tényezőknek, mint amikor tanár, vagyis alkalmazott voltam – szögezi le. – A jelenlegi gazdahelyzet ráadásul nehezebb a korábbinál. Eddig a nagy kiszámíthatatlanság csak az időjárásban jelentkezett: esőhiány, esőtöbblet, gabonát lefektető vihar, jégeső és a többi… Mára ezekkel egyenrangú probléma lett – az orosz– ukrán háború révén is –, hogy az inputok és az üzemanyag ára magasba szökött, a termények felvásárlási árát pedig mintha a spekuláció hintáztatná föl-le. Hol az jár rosszul, aki aratás után kivár az eladással, hol meg az, aki azonnal eladja, vagy aki előre lekötötte. Van, hogy féláron sem lehet eladni a terményt, mert ukrán eredetű búzával töltötték fel a kereskedők a környékbeli tárolóikat.

Ilyen beszámoló után igazán nem provokatív kérdés azt tudakolni: Magi István református keresztyénként hogyan éli meg hitben, hogy egy agrárvállalkozó kenyérkeresete ki van szolgáltatva számos kiszámíthatatlan elemnek.

– A gazdatársadalom egy részét megerősíti a hitben a körülmények önkényessége, egy másik részét nem – véli. – Én az előzőek közé tartozom. Amint az időjárást, úgy a többi, előre nem kalkulálható gondot is Isten kezébe tettem. Az ő akaratában igyekszem megnyugodni. Pedig bánt a felismerés, hogy még a mohó emberi nyerészkedés is ennyire beleszólhat a körülmények alakulásába. De hiszem, hogy végső soron Isten terve valósul meg ezzel is. Semmire nem jó, ha elégedetlenkedünk, viszont nyilván meg kell tennünk, ami rajtunk múlik.

De vajon a napi döntésekhez – mondjuk hogy belevágjon-e egy fejlesztésbe, vagy mikor adja el pontosan a terményét – minden egyes esetben megkapja egy hívő egyéni gazdálkodó az isteni vezetést? Erre is kész a válasszal az én húsvéti riportalanyom.

A hortobágyi racka

Ősi magyar juhfajta, régészeti ásatások szerint már honfoglaló eleink is tartották. Világviszonylatban is összetéveszthetetlenül felismerhető V alakú csavart szarváról, ókori mezopotámiai emlékeken tűnik fel hasonló haszonállat. Fekete és fehéres színváltozatban található fel. A kollektivizmus alatt az intenzív fajták kiszorították, a ’90-es évek elejére már a kihalás fenyegette. Megmentési programját a Magyar Rackajuh Tenyésztő Egyesület irányítja, az állam támogatást nyújt az őshonos fajták tartásához, tenyésztéséhez.

Áldottnak lenni nem szüntelen bővölködés

– Nyilván nem várható el – mondja –, hogy minden időben és mindenben megértsük előre Isten akaratát a körülmények alakulásában. És hát nem szabad úgy felfognunk az áldást és az Istennel való járást, hogy mindig csak nekünk van egyre több, egyre több, és csak ebben az esetben lehetünk elégedettek! Ábrahám az Írás szerint Istennel járt és Isten barátja volt, de a Bibliából azt is tudjuk, bizony, volt ínséges időszaka és volt, hogy menekülnie kellett. Mégis alapvetően áldott ember volt, ahogy Pál apostol is, aki azt írta le: tud szűkölködni meg bővölködni is. Tudjon az ember hálás lenni a megtartásért, gondviselésért akkor is, ha egy adott pillanatban csak veszteségeket tud elkönyvelni. Ez persze nem lehetséges, ha csak egy-egy döntési helyzetben fordulunk oda hozzá, hogy „Jaj, Uram, mi az akaratod?”. A sok teendő és küszködés ellenére, vagy éppen amiatt is, napi igeolvasásra, imádkozásra van szüksége a gazdának!

Ez akár végszónak is jó lenne, de miközben az állatok között forgolódunk, óhatatlanul kiderül, hogy a Biblia és a juhok együttes ismeretének birtokában Magi István szinte ontja a prédikációba illő párhuzamokat. Persze az elején, amikor belevágott a rackatartásba, még nem volt meg a kellő tapasztalata, de már akkor is szöget ütött valami a fejébe:

– Amikor vittem ki első év tavaszán a Hortobágyra a juhaimat, egy bárány valahogy leugrott az utánfutóról. Félelmében rögtön elkezdett szaladni a nagy Hortobágyon, az iszonyú pusztában... A többi ott maradt a helyén. Kérdeztem a pásztort, mit csináljunk. Azt mondta, azonnal fussunk utána. Kérdeztem, mi történne, ha csak úgy hagynánk, nem jönne-e vissza. Azt mondta, nem fog visszajönni, addig szalad egy irányba, amíg ki nem fullad. Akkor összeesik, egy kóbor kutya rátámad, vagy csak nem talál ivővizet, de mindenképp hamar elpusztul. Igen, Isten úgy teremtette a juhokat, hogy nyájszellemet adott beléjük, azt, hogy össze kell tartani, ami a védelmüket szolgálja. Ez érvényes a keresztyénekre is. Ha elhagyjuk a gyülekezetünket, nem találunk élő vizet, összeroskadunk. Az Úr Jézus egy-egy gyülekezetben képzeli el a lelki táplálásunkat, növekedésünket, azt a helyet, ahol megélhetjük a hitet. És milyen, ugye, a Jó Pásztor? Tulajdonosként, gazdaként ott hagyja a kilencvenkilencet, és utánamegy az elbitangoltnak. Mi is utánaszaladtunk a kis rackának, valahogy megtaláltuk, és visszatettük a többi közé.