Reformátusok Lapja

Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. E két héten Csűrös András református lelkipásztor osztja meg velünk gondolatait.

Meggyőződésem, nem elég nézni, látni a gyülekezeteket, a híveket, a lelkipásztorokat, hanem közelebb kell menni. Sokat kell beszélgetnünk, együtt imádkozni – vallja Bogdán Szabolcs János, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület új püspöke.

Jézus arra hívott el minket, hogy mindenben felebarátaink javát szolgáljuk, legfőképpen felebarátunk üdvösségén és a Krisztus testébe való beilleszkedésén munkálkodjunk. Ha szeretetén és irgalmán keresztül nézünk a körülöttünk élőkre, akkor tisztelni kezdjük őket...

Jézus a szenvedés útján járva mutatja meg követőinek az utat, amely őket igazi tanítvánnyá teszi. Vigyázzatok és imádkozzatok! Istenhez forduló kérésed végső értelme az ő akaratának megtalálása legyen, s az, hogy annak engedelmeskedni tudj. – Balog Zoltán dunamelléki püspök húsvéti gondolatai

A nyitott sír mutatja a feltámadás erejét: a fény feltárulását, a látás élességét, a létezés biztonságát, a megnyílás örömét. A nyomasztó kő alulra került, és fölé kerekedett Isten Fiának feltámadott élete. – Fekete Károly tiszántúli püspök húsvéti gondolatai

Jézus a szenvedéstörténet jelentős részében néma marad – teljesítve mindazt, ami meg van írva róla. A kereszten mégsem marad szótlan – pedig hallgathatna dacból, félelemből vagy fájdalomból, esetleg hang nélkül imádkozhatna… Ő mégis megszólal! – Pásztor Dániel tiszáninneni püspök húsvéti gondolatai

Nem tudjuk önmagunkat megváltani. Valós, teljes, örök megoldás nem érkezhet az embertől. Ezért az élő hit nem más, mint megismerni Jézus Krisztust, felismerni benne a megígért Megváltót, és elismerni, nekünk rá van szükségünk. Ez az élő hit: megismerni az Urat és feltámadásának erejét (Fil 3,10). – Steinbach József dunántúli püspök húsvéti gondolatai

... Keresztes Szent János Krisztusa című festményén a hatalmas keresztre föntről láttat rá, ahogyan a mennyei Atya látja. A keresztre feszítés sötétségét és gyászát a feltámadás felől ábrázolja, sőt összekapcsolja a mennybemenetel dicsőségével is. Téren és időn túllépve nem számít, hány nap választja el ezeket az eseményeket az üdvtörténetben egymástól.

Az imádság a lélek beszélgetése Istennel, azzal az Úrral, aki magát a lelket teremtette. Ebben a belső párbeszédben az ember a Teremtőjéhez fordul, megosztva vele vágyait, kérdéseit, örömeit és fájdalmait. A kommunikáció formája lehet kérés, könyörgés, hálaadás, dicséret vagy magasztalás. Most az imádság e heti gondolatait osztjuk meg, amelyek az Istennel való kapcsolat mélyítésére hívnak.

A Biblia közös olvasása nemcsak Isten üzenetének mélyebb megértését segíti elő, hanem közösségi élményt is nyújt, amely megerősíti a hívők közötti kapcsolatot. Az e heti bibliai szakaszokhoz kapcsolódóan Győri István írt jegyzetet, amely értékes iránymutatást ad a szöveg jobb értéséhez.

A Jézusról szóló apostoli bizonyságtétel teheti érthetővé számunkra, mit jelent az, hogy a Szentlélek a „szentség Lelke” a Fiúban és bennünk is (Róm 1,1–4). Akkor lesz nekünk is szent, Isten gyermekeire jellemző életünk, ha ő irányít minket mindabban, amit teszünk – olvasható Hit-Vallás rovatunk újabb írásában.

Sipos Ete Zoltán lelkipásztor nagyapja, néhai Sipos István New Yorkban folytatta teológiai tanulmányait 1930–1934 között. Akkoriban az Amerikai Presbiteriánus Egyházban elszántan küzdöttek egymással a liberális és a konzervatív teológiai irányzatok képviselői. E harc részleteit tárja elénk a lelkész.

A Johann Sebastian Bach komponálta Máté-passió 1729 húsvétján került először színpadra a lipcsei Tamás-templomban. Az előadás meg nem érdemelt passióját tetézte: a hatalmas épület félig sem telt meg. Száz év múlva csoda esett: egy húszéves muzsikus, Felix Mendelssohn-Bartholdy oly erővel keltette életre a Máté-passiót, hogy azóta is húsvétjaink ékköve, sebeink gyógyítója.

„Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!” E közismert szavakkal ér véget a kétszáz éve született Madách Imre mesteri műve, de talán jóval kevesebben ismerik ezt az Igét: „Bízzál az Úrban és tégy jót, akkor az országban lakhatsz, és biztonságban élhetsz.” Pedig küzdeni és jót tenni csak Istenben bízva, rá figyelve és hallgatva lehet.

A közelgő húsvét után már csak egy-két hét, és Magi István hajdúböszörményi juhtartó gazda a közeli Hortobágyra szállítja 140 anyajuhát, hozzávetőlegesen ugyanennyi bárányát. Pásztorokra bízza fekete rackáit október-novemberig, és a növénytermesztési feladatokba veti bele magát. De állatai egyelőre még itt feketéllenek mind, bégető kórust alkotnak az abrakolóterekben.

Az 1950-es években az egyházak világszinten az egyik legnagyobb mértékben Tajvanon növekedtek. A tagok száma hússzorosára emelkedett. Az 1960-as években azonban visszaesés volt érzékelhető, ami váratlanul érte a misszionáriusokat. Megállapították, a jelenséghez a különböző felekezetek közötti versengés erősen hozzájárult, és visszavetette a bizonyságtétel és a szolgálat hatékonyságát.

A személyes névmások relációkat írnak le. Az egymás közötti viszonyunkat a nyelvvel határozzuk meg. Fontosnak látta az elején közölni, hogyan tekint ránk. A „te” az „ő”-höz képest közelebb van az „én”-hez. Bensőséges, közvetlen, nyílt, személyes kapcsolatra utal, amíg az „ő” távolságot jelent – magyarázza Veres Sándor identitáskutató, pszichológus, teológus, aki huszonöt évet szolgált a Bibliai Házassággondozó Szolgálatban. Aktív lelkigondozó.

Olyan erő és érzelem van ezekben a mun­kákban, hogy a mozdulatlan tárgyak a néző képzeletében táncra perdülnek. A művészek szívesen fordulnak ihletért a természethez. Szabóné Demény Monika kedvencei a madarak. Műhelyében igazi csodák készülnek: templomkazetta, festett énekmutató szekrény, menyasszonyi láda, fali áldás, könyvjelző, mécses, karácsonyi díszek.

A klímaváltozás és a fenntarthatóság volt a témája az Magyar Tudományos Akadémia középiskolai tanulmányi csapatversenyének. A győztes a Gödöllői Református Líceum Gimnáziumának Trifolium nevű csapata lett, három tizedikes diák. A sikerben a nyertesek szerint az is közrejátszott, hogy az iskola érdeklődővé és kreatívvá neveli a diákjait.

A krisztusit még akkor is betöltheti belső boldogság, ha gyászol. „Nevetés közben is fájhat a szív…” – olvassuk A példabeszédek könyvében, de a másik oldal is igaz lehet: sírunk, a lelkünk mélyén mégis boldogok vagyunk, mivel az Úrhoz kötődő kapcsolatunk öröme tölt be – magyarázza Földvári Tibor pasaréti lelkipásztor.

Még ha bóknak szánták is a költői kérdést, inkább sértésként fúródik az egyedülálló szívébe. Mindegy, jó szándékú barát vagy rokon száját hagyja el a kellemetlen érdeklődés, azt feltételezi, nem vagyunk egészen rendben. Egyedülállóként ki ne élte volna át azt a szorongató helyzetet, amikor fel kellett találnia magát egy párokból álló csoportban?

Húsvét idején érzékenyek leszünk mindarra, ami a feltámadás, a haláltagadás irányába mutat. Ezért is ütött különösen szíven az a két, nem mindennapian szép, fém könyvsarok, amelyek egy hatalmas méretű Bibliát óvtak évszázadokon át a lapozás roncsoló hatásától. Benda Kálmán egykori szobájában találkozhattam ezzel a két szép műremekkel, egy polcon aludták öröknek tűnő álmukat.

A protestáns műveltséget az egyetemes magyar művelődés sarkalatos elemének tekintem. Olyan értékkonzervatív tényezőnek, amely a magyar gondolkodásban a reformáció óta, biblikus és közösségi (nemzeti) gyökereit megőrizve, ismételten meg tudott újulni. Ezzel a magyarság megmaradásának egyik zálogává vált – állítja Győri János, a Tiszántúli Református Egyházkerület Közgyűjteményeinek igazgatója.

Anyaegyházközséggé vált a Győrújbarát-Ménfőcsanak-Nyúli Református Egyházközség. Százharmincra nőtt a közösség létszáma. A gyülekezeti központot kocsmából alakították ki, ám mint Bella Péter lelkipásztor mondja: ez a létesítmény immár „mindent tud”, amit egy mai templom – van lelkészi hivatal, több közösségi tér, parókia és templomtér.

Az Úr halálára és feltámadására való emlékezés az úrvacsorában lesz láthatóvá. A kenyér és a bor mint jelkép elválaszthatatlan részei egyházi ünnepeinknek – így a húsvétnak is –, bár előfordul, hogy nem tudunk élni a szent jegyekkel. Ennek ékes példája volt a közelmúlt: a koronavírus-járvány idején nem vehettük magunkhoz, legalábbis nem a megszokott módon. Csupán a modern technika segítségével tudtunk időbeli közösséget vállalni egymással.

Kiss Ferenc (1862–1948) életművének bemutatása nélkül nem lehet megírni a magyar protestáns diakónia történetét. Minden addigi szociális tevékenysége koronájaként 1931-ben megalapította az Országos Református Szeretetszövetséget. Hitbeli példamutatásával és egyedülálló szervezői tevékenységével – a Szeretetszövetség keretei között – számos árvaházat, aggmenházat hozott létre.

Azt szokták mondani tréfásan, hogy nincs régebbi dolog, mint a tegnapi újság. Azonban a régi újságok, különösen a református sajtóorgánumok, kiadványok számos olyan gondolatot tartalmaznak, amelyek ma is érvényesek, tanulságosak és jövőbe mutatóak. E rovatban ilyen időtálló elmélkedésekből olvashatók idézetek, amelyekkel a régi értékeket őrizzük és a hagyományokat ápoljuk.

A jó pásztor életét adja a juhokért. – A pásztorok foglalkozása régen nem volt veszélytelen – magyarázta Boldi bá. – Izráelben nemcsak rókák és hiénák, hanem farkasok, oroszlánok vagy akár medvék is leselkedhettek a nyájra. A jó pásztor annyira szereti az övéit, hogy még az életét is feláldozza, hogy megmentse őket.

A sztárolt embert a sztárcsinálók találják ki és építik fel, a mártír épül és épít. A sztárolt ember a reflektorfénybe tart, a mártír azonban a belső fényre figyel – emlékezett Molnár Mária református diakonisszára az ápolónő mártírhalála 80. évfordulóján Fekete Károly tiszántúli püspök az ökumenikus debreceni konferencián.

– Aki elhivatottság alapján került erre a pályára, megérti, hogy nem lehet alkalomról alkalomra Igével szolgálni, lelkigondozni, gyülekezetet irányítani folyamatos hitbeli ingadozás, Istentől való elkalandozás közepette. Így aztán Isten közelében, lelki készenlétben tartja az embert a szolgálat.