Húsvét az őskeresztyén egyházban

Máthé Elek, Kálvinista Szemle, 1926. április 3.

A húsvét megünneplésének legrégibb leírását egy második századból származó iratban, az Apostolok tanításában találjuk meg. A virágvasárnap utáni böjtöléssel kezdődő ünnepkör leírása érdekes képet ad ezeknek az ősrégi, görögül beszélő gyülekezeteknek az életéről. „Gyűljetek össze – írja a könyv – mindennap hétfőtől csütörtökig imádkozni és böjtölni. Semmit ne egyetek, csak kenyeret, vizet és sót, azt is csak reggel kilenc óráig. Pénteken és szombaton teljes böjtöt tartsatok. Szombaton éjjel újból maradjatok együtt ébren, könyörgések között, félelemben és rettegésben az éjszaka harmadik órájáig (éjfélig), és akkor hozzátok elő áldozati ajándékaitokat, mert Krisztus, a mi feltámadásunknak záloga feltámadott…”

Ennek a végtelenül egyszerű ünnepnek legfontosabb eseménye a nagyszombati böjtöléssel és imádkozással töltött éjszakája, a vigília, és utána az éjfél csöndjében a Megváltó feltámadásának kitörő örömmel való üdvözlése volt. A jobb módúak magukkal hozták a hatnapos böjt által megtakarított élelmiszereiket, és a szegényeknek adták, s a feltámadás misztériumának megünneplését követő lakomán (agapé) is a szegények a jobb módúak vendégei voltak.

A negyedik század második negyedétől megszűnt a keresztyének üldözése, és akkor díszesebbé kezdett válni a húsvét megünneplése. Konstantinápolyban […] a vigília éjszakáján az egész várost kivilágították. Hatalmas, viaszból készített, oszlop nagyságú gyertyák égtek a város nagyobb terein, és a sok fáklyától, lámpástól nappali fény tette világossá az éjszakát. A vigília után következett a katechumének, az új keresztyének megkeresztelése, akik gyertyával a kezükben és hófehér köntösben vonultak a Hagia Sophia templomába. A feltámadást ünneplő istentisztelet csak ezután volt a kora hajnali órákban.

Jeruzsálemben a Feltámadás temploma volt az ünnepségek központja.