... szó nem kifejezetten tartozik a keresztyén szótárhoz. A hívő nevelés már kicsi korban letöri, megnyirbálja a gyerek követelőzését. A szülő, nevelő talán a legjobb szándékkal teszi ezt, mert baj lenne, ha minden vágyát, akaratát teljesítené. Ha túl jól sikerül a fegyelmező karbantartás, felnőtt korára vagy még erőszakosabb lesz, vagy elfelejt akarni, és csak a langyos szeretném szót meri kimondani, azt is halkan. Sokan valóban keresztyén erénynek vélik az akaratgyöngeséget, az Úrra hivatkozva: ő tudja, mit akar, nekünk nem kell akarni. Így viszont manipulálhatóvá válhatunk mások, esetleg magukat keresztyénnek valló emberek kezében is, akik nagyon is tudják, mit akarnak. Hatalmat. Bizony, nem jó, hogy ilyen játszmák történnek közöttünk.

Két akarat találkozásából születik a gyógyulás: a leprás teljes bizalommal Jézusra hagyatkozik, bízik benne, isteni erejében. Könyörög, nyilvánvaló, mit szeretne – szabadulni az átkozott betegségtől, kivetett állapottól -, mégis inkább hitvallást tesz: , Ha akarod, megtisztíthatsz." (Mk 1,40) Jézus akarja, mert megszánta. Másokat is meg akar tisztítani a bajaiból és a gyámoltalanságából is. Ne legyünk sóhajtva legyintő, depressziós imádkozók, merjük Isten elé tenni magunkat és akarni szabadítását!

Több más történetben Jézus kérdezi a betegeket, például a bénát: „Akarsz-e meggyógyulni?” (Jn 5,6), a jerikói vakot: „Mit akarsz, mit tegyek veled?” (Mk 10,51) Miért érdeklődik Jézus a beteg akarata felől olyan magától értetődő helyzetekben? Nyilván azért, mert ott a baj, kis túlzással, a betegség gyökere. A leprás inkább Jézus akaratára számít, nem a sajátjára. „Akarom, tisztulj meg!” – mondja Jézus a leprásnak (Mk 1,41), és a mai szenvedélybetegnek, alkoholistának, szerek rabjainak, mindenkinek, aki előtte bizalommal és reménnyel leborul. Tisztuljunk Jézus hatalma alatt! Attól is, hogy nem merünk akarni, ezért saját tehetetlenségünk visz abba, hogy dacosak, erőszakosak, dühösek vagyunk mindenre és mindenkire, Istenre és a világra. Ettől azonban azután bezárulunk, vissza kell húzódnunk, mert meglátszik rajtunk. Közben pedig vágyunk a megtisztulásra, többek között éppen a magány leprájától is, amelybe korunk csomagol be minket. Tanulnunk kell akarni és edzeni magunkat ebben.

Akarom – kemény szó. Mégis attól függ, hogy ki és hogyan mondja. „Akarom: fontos ne legyek magamnak.” Reményik Sándor így kezdi versét, azután ömlik belőle a lágyság és határozottság, az alázat és az önfeledt önátadás csodálatos összhangja, hogy másokért akar élni. Tudatosan, akarattal mindhalálig.