Lóg az eső lába – mondják mellettem egy fiatal romákból álló társaság tagjai, miközben befelé igyekszünk a Ráday Ház új, Markusovszky tér felé néző ajtaján. – Hátha nem fog esni – teszik hozzá, és ebben reménykedem én is, illetve azok, akik a roma integrációs nap kísérőprogramjai miatt állítottak sátrat a téren. Ezek a kezdés időpontjában még üresen állnak, majd dél körül költöznek be a különböző szervezetek képviselői.

A nemrég felújított Ráday Ház díszterme zsúfolásig megtelik az Összetartozunk címmel megszervezett nap résztvevőivel, akiket először a házigazda szerepét magára vállaló Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke köszönt. Balog Zoltán püspök beszéde után a nyíregyházi Evangélikus Roma Szakkollégium passiójátéka következik, amelyből többek között az is kiderül, hogy Jézust eredetileg négy szeggel szögezték volna a kereszt fára, csakhogy a negyediket ellopták a cigányok. A darab a cinkos kikacsintást leszámítva hűen követi az evangéliumokban olvasható történéseket, a szereplőknek a hagyományosnak nem nevezhető körülmények ellenére is sikerül bevonzani a közönséget, az előadás egyik csúcspontja kétségkívül az, amikor a Jézust alakító Lakatos Filip Csaba cigányul mondja el a Miatyánkot.

Lakatos Filip Csabával és a Júdást alakító Bakos Ferenccel sikerül néhány szót váltani az előadás végén. Kiderül, hogy Filip eredetileg Pétert szerette volna megszemélyesíteni, és eleinte nehezen tudott azonosulni a végül rá osztott szereppel, de igyekezett a lehető legkomolyabban venni a feladatot és hűen visszaadni azt, ami a Bibliában olvasható. Ferenctől azt tudom meg, hogy ez volt a harmadik előadásuk a passióval, és hamarosan a Felvidéken is előadják.

A délelőtti szekció előadásai leginkább a romák társadalmi felzárkóztatásáról és a tizenegy keresztyén roma szakkollégium jelentőségéről és eredményeiről szólnak. Hamar eljön a szünet, csúcsra járnak a kávégépek az aulában, gyorsan fogy a pogácsa. A délutáni előadások már kicsit populárisabb témájúak, mint a délelőttiek, a sorok mégis sokkal szellősebbek.

Így sokan lemaradtak Stekler Dávid kutatási beszámolójáról, aki a nevelőszülőknél felnövő gyermekek tanulási motivációját vetette össze a nevelőotthonokban élő társaikéval, vagy éppen Maszlag Fanni szociológus roma női identitásról szóló előadásáról.

Nem hagy nyugodni az egyre több szabad szék, így megpróbálom kideríteni, hová tűnt a közönség egy része. Meg is találom őket a Markusovszky téren, ahol már nem állnak üresen a sátrak. A Református Szeretetszolgálatéban például, házi készítésű bodagot (cigánykenyeret) apróznak fel, és kínálnak belőle kóstolót a Felzárkózó települések programban részt vevő falvakból származó termékek – jellemzően méz – mellett. De nem a bodag marasztalja a téren a szakkollégistákat, hanem a Romano Glaszo – Emberi Hang Művészeti Csoport sátrából kiszűrődő – kiordító – muzsikálás. A tömeget énekeltető Lakatos György szerint lehet egyszerre konferenciázni és bulizni. – Szerintem egészen elképesztően jó a hangulat, amellett, hogy komoly a nap témája – mondja. Igazat kell adnom neki.

A téren szemerkélni kezd az eső, de ez láthatólag senkit sem zavar. Az idő itt gyorsabban telik, mint a díszteremben, ahol két konferenciabeszélgetés követi egymást. Az új ebédlőben néhány szakkollégista fiatalt arról faggatok, hogyan érzik magukat az eseményen. – Nagyon jó, igazán tetszik! Örülök annak is, hogy találkozhatunk a többi szakkollégistával, köztük olyanokkal, akiket tavaly egy hasonló rendezvényen ismertünk meg, ahol igazi barátságok szövődtek – mondja egy lány, míg barátja a Ráday Ház szépségét emeli ki.

Távozóban még összefutok néhány sráccal a debreceni Wáli István Református Cigány Szakkollégiumból, akik becsületesen végigülték az összes előadást, amelyek szerintük „totál informatívak” voltak és aktuális kérdéseket taglaltak. – A második kerekasztal-beszélgetést még élveztük is – mondják őszintén. A Ráday Házból kilépőknek már a Markusovszky térre kiköltözött Romano Glaszo muzsikál, a hangulat utcabáli, a táncoló közönség soraiban fel-feltűnnek a környéken lakók is.

Még a színes élmények hatása alatt vagyok, amikor a Kistelek utcát elhagyva hangos fékcsikorgásra leszek figyelmes. Két autó ment majdnem egymásnak. Továbbsétálok, de hallom, ahogy egyre hangosabb szóváltás bontakozik ki a sofőrök között, majd az egyik odaszól a másiknak: „Ne cigányozzál!”