A több mint ezeréves település első templomáról egyelőre keveset lehet tudni. Ami biztos: a lelki hajlék már a XIV. század elején állt. A falu lakossága az 1600-as években tért át az „új vallásra”, azóta a hívek református templomként használják a falu közepén emelkedő dombra épült istenházát.

Az évszázadok során az épület viszonylag jó állapotban maradt meg, ám természetesen többször is felújításra szorult. Legutóbb a 2010-es években fogtak neki a külső felújításnak, ezzel egy időben viszont a belső munkálatoknak is nekikezdtek. Azóta pedig egyre több érdekességre bukkantak. A XVIII. századtól voltak – Umling Lőrinc festő és asztalos jóvoltából – festett padok és kazettás mennyezet a templomban, ahol több száz éves freskókat tártak fel, a szószék előtt levő papi székről pedig megállapították, hogy Mátyás király korából származik. Nemrég pedig a legújabb dendrokronológiai vizsgálatok megállapították: a templomban található faragott oszlop és a tartógerenda 1330-ból való, így a szakemberek valószínűsítik, hogy a templom egész tetőszerkezete a XIV. század első feléből származik.

A szenzációs felfedezést november 24-én délután sajtótájékoztató keretében ismertették az érdeklődőkkel és újságírókkal. Körkapcsolás keretében az eseményt – Diószeghy László, a Teleki Alapítvány igazgatójának felkérésére – Perényi Lóránt helyettes államtitkár nyitotta meg Budapesten, majd a technika segítségével a magyarvistai Felházi lelkipásztor házaspár és szakemberek is bekapcsolódtak az élő adásba.

– A felfedezés új mérföldkő a határon túli örökségvédelemben. Magyarvista templomában 700 éves leletet találtak, amelyről bebizonyosodott, hogy Erdély legrégebbi máig fennmaradó tető-, illetve födémszerkezete. Erdélyben az épített örökség részben megmenekült ugyan a török hódoltság alatti pusztítástól, de még mindig veszélyeztetett helyzetben van. Különösen azokban a kicsiny falvakban, ahol fogyóban van a magyar közösség – mondta a sajtótájékoztató megnyitójának keretében Perényi Lóránt, a magyar kormány építészeti stratégiáért felelős helyettes államtitkára.

Az eseményen a magyarvistai templomban levő szakemberek elmondták: a belső restauráció alkalmával arra lettek figyelmesek, hogy a freskók részben takarják a templomhajó hosszában elhelyezkedő mestergerendát és a tartóoszlopot. Ezért feltételezték, hogy azok sokkal régebbiek, mint a falfestmények. A dendrokronológiai vizsgálatok pedig pontosan meg is állapították: a fát az 1229-es és az 1230-as esztendők fordulójának telén vágták ki. Így nemcsak a szóban forgó mestergerenda és tartóoszlop, hanem a rájuk épített egész tetőszerkezet is 700 éves múltra tekint vissza. Weisz Attila kolozsvári művészettörténész elmondta: a templom keleti falának falfestményei egykori mellékoltárok, cibóriumok meglétére utalnak.

A négyzet alakú szentély pedig ugyancsak azt sejteti, hogy a jelenleg is álló XIV. századi templom előtt már jóval korábban létezett egy hajlék. – Az elmúlt időszakban a feltárások és restauráció során a kutatók mindig valami újra, különösre bukkantak, amelyet érdemes feltárni. Ha a kutatások folytatódnának, érdemes lenne a belső templomhajót négyzetcentiméterről négyzetcentiméterre alaposan megvizsgálni, minden részletet, falfelületet feltárni – vélte Weisz Attila. A több száz éves födémszerkezet és falfreskók mellett ugyanis igen érdekes és értékes a kazettás mennyezet, valamint a faragott és festett bútorzat, amelyet egyre inkább kikezd a szú, ezért azok megóvására is figyelmet kellene fordítani.