– Szeretném, ha a misszió nemcsak a drogfüggő kliensekhez jelentene küldetést, hanem a szociális szférában dolgozókhoz is – mondja Erdős Eszter lelkipásztor a kezdeményezésükről. – A feladatunk része az ápoló ápolása is. Ráckeresztúron minden egy irányba mutat: a legerősebb erőforrás a munkatársaink számára a hit, az istenkapcsolat, amelyet a munkahely is biztosít a napirendbe illesztett lelki alkalmakkal – magyarázza Erdős Eszter.

– Kipróbáljuk, vajon van-e igényük a tőlünk távolabbi területeken dolgozó kollégáknak olyan programra, amely elindíthatja vagy erősítheti az istenkapcsolatukat. Természetesen a munkatársi csapatunkkal teljesen ingyen végezzük a szolgálatunkat a balatonszárszói lelkigyakorlatos hétvégén, és örömmel adjuk át a tapasztalatainkat. A személyes motivációm fontos része volt a program megszervezésében, hogy harminckilenc éve szolgálok a református egyház drogmissziójában, és még mindig rácsodálkozom az alvilágból vagy a börtönből hozzánk kerülő rosszfiúkra, milyen nyitottsággal fogadják a hitre jutás lehetőségét. Miért ne történhetne meg ez másokkal is? A kollégáink között is voltak, akik istentagadóként jöttek Ráckeresztúrra dolgozni. Volt, akinek a családjában mindenki párttag volt, azonban néhány év alatt hitre jutott, és ma már gyülekezetbe jár – számol be örömmel az intézményvezető.

A munkatársak naponta áhítatot tartanak a klienseknek, együtt gondolkodnak az Igéről. Minden héten van bibliaóra és istentisztelet, a dolgozók munkáját pedig ténylegesen áthatja a keresztyén szellemiség. Az intézményi lelkész mindig meghallgatja a csapatot, van hol letenni a terheket. Rendszeresek a csapatépítő alkalmak, havonta biztosítanak a munkatársaknak team-szupervíziót, a vezetőknek, középvezetőknek pedig egyéni szupervíziót, de azoknak az alkalmazottaknak is, akik ezt igénylik. Minden második évben szerveznek közös, családos nyaralást. Szintén kétévente ötnapos belső továbbképzésen vesznek részt, és nem sajnálják ezekre az erőforrásokat. A ráckeresztúri drogrehabon – ahogy egymás között hívják – szinte nincs fluktuáció, a munkatársak szeretnek a drogterápiás otthonban dolgozni, pedig ez nehéz terep.

A segítő foglalkozásúaknak a társadalmi presztízsük mellett a bérük is alacsony, ráadásul rettenetes életekkel, szörnyű sorsokkal szembesülnek naponta, különösen nehezek azok az élethelyzetek, amelyeken emberileg nem lehet segíteni, csak együttérezni a szenvedővel. A segítőknek ezen kívül számtalan olyan dilemmával kell megküzdeniük, amely más területeken nem vetődik fel. A lelkigyakorlatos hétvégén azt szeretnék megmutatni, hogyan tudnak erőt meríteni Istenből az időnként rendkívül nehéz, roskasztó, lelkileg megterhelő szolgálatban. A munka a harmincperces felvezetők után kiscsoportokban zajlik. Minden érdeklődőt várnak, különösen fontos, hogy nem csak szociális munkásokat, hiszen egy-egy segítő területet egészében kell nézni a szociális munkástól a takarítón át a könyvelőig.