„Történetek” sztori híján

Van története településnek, találmánynak, írásnak, irodalomnak, zenének, filozófiának, egyháznak stb. Előadhatják élőszóban, rögzíthetik írásban. Ha történetről beszélünk, minden esetben van sztori, eseménysor, cselekmény. Pl.: „Ez az ég és a föld teremtésének története” (1Móz 2,4); „Hallgatta szótlanul, mosolyogva a fiatal pár szökésének a történetét” (Gárdonyi Géza: Egri csillagok); „Mindenkinek megvan a kedvenc családi palacsintás története: az első sütésről, a legszebb vagy a leggyorsabban elfogyó palacsintáról”. A történet főnevünk meghatározása röviden: megtörtént vagy kitalált esemény, illetve valamely szempontból összetartozó események sorozata.

A mai írásban és beszédben azonban elharapódzott e szó emlegetése akkor is, ha nincs sztori. Így például a gasztronómiában. Az idézett három közlés pontos szóhasználatával ellentétben az alábbiak hibásak: „Egész héten arra vágytam, hogy valami csokitörténetet egyek”; „a hagymás-szalonnás-tejfölös történet sokkal jobban ízlett mindenkinek!”; „jól sikerült az aszalt szilvás történet”. Szabatosan: csokoládét tartalmazó édességet kívánt a nyilatkozó; ízlett, illetve sikerült az emlegetett két ételkülönlegesség, ételspecialitás.

Rest vagy csekély szókincsű beszélők ajkán más területeteken is felbukkan ez az eltévedt szó. A világhálón olvasom: „Ez a bojler fűtőszálas történet?”; „Egy motorülés elkészítése nem annyira nehéz történet”. A történet szó itt a készülék, berendezés, illetve a munka, foglalatosság, teendő helyett áll. Egyértelmű így is: Ez a bojler fűtőszálas?; Egy motorülés elkészítése nem annyira nehéz. Mindkét esetben elhagyható tehát a vizsgált főnév, merthogy egyikben sincs szó sztoriról.

E cikkben sem nyelvi történetről beszéltünk, hanem szóhasználati, stilisztikai problémáról, anomáliáról, melynek lényege: eseménysor nélkül szótévesztés, képzavar a történet főnév alkalmazása.