A kötőszó...

... nagyon fontos, amikor vagy-vagy kérdéseket teszünk fel: szenvedést vagy gyógyulást ígér Jézus a követőinek? Üldöztetést vagy győzelmet? Szegénységre vagy bővölködő életre hív el? Az ő élete a leverettetésről, ellenségei dühös csapdáiról, véres tervéről, a csúfos kereszthalálról szól, vagy a bűn és a halál fölötti diadalról? Mit segít rajtunk a Jézus megdicsőüléséről szóló történet? Elváltozik és dicsőséges isteni testbe öltözik három tanítványa szeme láttára. Azután lejönnek a hegyről, és már harmadszor is bejelenti a rá váró szenvedéseket, halálát és feltámadását (Mk 10,33–34).

Jézus Isten szenvedő szolgája, ugyanakkor Isten Fia. Megalázható emberi testben jár tanítványai előtt, a megcsúfolás, leköpés, megvetés az ő dicsőségének útja. Egyszerre van jelen földi életében a szenvedés és a dicsőség. Keresztelésekor: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm” (Mk 1,11), és haldoklásában: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” (15,34) Győzelem, siker vagy kudarc és vereség a keresztyén élet? Örök kérdésünk, napi tapasztalatunk ez és a kérdésben feszülő szélsőségek váltakozása. A mustármagnyi hit hegyeket mozgat, amit csak kértek, megadatik nektek – ígéri Jézus –, de egy lélegzetre azt is mondja, hogy aki őutána megy, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét. A zsidókhoz írt levél 11. fejezete szerint a hit hősei nem látták meg az ígéretek beteljesülését, némelyeket kardélre hánytak, kettéfűrészeltek, oroszlánok száját tömték be velük, mégis hűségesen kitartottak hitükben.

Valójában az is kérdés, mi a győzelem. Az, ha meggyógyulunk az aktuális betegségből, vagy az, hogy a beteg, törékeny testünket egészséges lélekkel, békével elfogadjuk? Jézus mindkettőre adott példát. „A mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta” (Ézs 53,4), miközben egyetlen érintésével, szavával másokat gyógyított. Vállalta a szenvedést és a halált úgy, hogy a megváltás isteni célját látta benne. A miénknek is ő ad értelmet. A jutalom reménye erő, mindent elviselhetünk azzal a hittel, hogy Isten jót hoz ki belőle.

Jézus nem tiltakozik a szenvedés ellen, öntudatosan megy Jeruzsálembe, tudván, mi fog történni vele. Odaszenteli magát a világért. Van, aki ma őszintén kimondja, hogy neki nem vonzó ez a krisztusi életút a wellness, a szórakozás, a romantikus és happy endes kalandok, a mámor és a digitális világ kínálata mellett. Amúgy is sok a baj, nem akarja a szegények, a sírók, az üldözés, a kereszthordozás gyötrelmét. Pedig szenvedés és győzelem, önmegtagadás és diadal nem választható el. Összetartoznak.