Jézus Jeruzsálembe, a szent városba (vö. Ézs 52,1; Neh 11,1) érkezik. Mind a négy evangéliumban fontos a templom megtisztításának története. Jánosnál a prófétai-messiási küldetés egyik korai jele és megnyilvánulása, a többieknél a nagyheti események részeként szintén Jézus Krisztus megváltói működésének fontos mutatója. A Sion hegyén épített templom az ország és a nép szent helye, ahol a testben és lélekben felemelkedő, közelről és távolról érkező zarándok különösképpen élhette át az Úristennel, a történelem Urával való találkozás megrendítő, megtisztító közösségét és valóságát. A jeruzsálemi templom lényegénél fogva szimbolikus hely is, az Úr „lába zsámolya” és lakóhelye (Zsolt 132,7.14): számos alkalommal kifejezte, megmutatta Izráel történetében az ország állapotát, romlását, felemelkedését, és megannyiszor támadta és pusztította el azt a más istenek erejében bízó ellenség is.

Az imádsághoz, áldozathoz szükséges, a törvény előírásainak megfelelő áldozati állatok kereskedése folyt az épületegyüttes egyik részén, ahová többen beléphettek akár még a nem zsidók közül is. A némelyek számára jól jövedelmező kereskedés, alkudozás zaja, az áldozati állatok hangja elvonta a figyelmet az imádságról, az Úristennel való találkozásról.

Jézus a templomban folyó bálványimádást és hamis hitet kritizáló Jeremiást idézi (Jer 7,11): az Úr házát rablók barlangjává tették. Ézsaiás egykori, szintén idézett szavai szerint azonban ez a ház az imádság háza: „Az én házamat imádság házának fogják majd nevezni, minden nép számára!” (Ézs 56,7) Jézus ezért tisztította meg a templomot. Pünkösd ünnepén ne feledjük Pál apostol tanítását: „Vagy nem tudjátok, hogy testetek a bennetek levő Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok, és ezért nem a magatokéi vagytok?” (1Kor 16,19)