1948. június 6-án, a vasárnapi istentisztelet után Szücs László lelkipásztor elnökletével összeült a Senyeházi Református Egyházközség presbitériuma. 75 esztendeje hasonlóképpen cselekedett minden iskolafenntartó testület. A június 2–3-án ülésező Zsinati Tanács körlevele alig néhány órája érkezett meg a kis őrségi faluba. Bár az újságokból már értesülhettek róla, a körlevél felolvasása tette teljesen egyértelművé a felfoghatatlant: a református egyház – a kötelező hittanoktatás fenntartása és négy történelmi múltú gimnázium egyházi fenntartásban maradása mellett – elfogadja az iskolák államosítását, a végleges döntést azonban majd a Zsinat fogja meghozni. Szücs László tiszteletes kijelenti a presbiterek előtt, hogy ő egyházának megállapodását elismeri, s azt tiszteletben tartja. (Egyetlen olyan presbitériumi felterjesztés sem érkezett a Zsinathoz, amelyik a megállapodástervezet elfogadása, azaz az iskolák feladása mellett foglalt volna állást.)

A vallásszabadságukért több évszázados küzdelmet folytató őrök leszármazottai mindezek után kimondják, hogy a presbitérium „ebben a kérdésben felterjesztéssel nem él, megnyugszik a Zsinat által hozandó végső határozatban, tudva azt, hogy ott egyházunk ügyét nemcsak megválasztott, hanem kiválasztott legkiválóbb férfiak, atyák intézik, az ő munkájukra a Lélek tanácsát és Istennek áldását buzgón kéri”. A helyi községi tanács azonban már a megelőző héten „egy megjelenésre kötelező erejű meghívóval” invitálta a lelkipásztort, ahol nyilatkoznia kellett volna az iskola sorsáról. A senyeházi presbiterek nagy tisztelettel még számítottak a Zsinat testületének helytállására, mint ahogy őseik is kitartottak a gyepűvédelemben, majd a török, végül a Batthyány család rekatolizációs törekvéseivel szemben.

Az álkoalíciós kormány azonban már 1948 tavaszán hozzálátott az egyházak helyzetének „rendezéséhez”, az „állam és egyház szétválasztásához”, ami valójában az egyházak elzárását jelentette a társadalomtól. A legszélesebb találkozási felületet e tekintetben az iskolák jelentették. A folyamatban a Rákosi-féle szalámipolitika a református egyháznak döntő szerepet szánt. Ennek érdekében el kellett távolítani az egyház korábbi, „megbízhatalan” vezetőit: Ravasz László dunamelléki püspököt, a Zsinat lelkészi elnökét, valamint Lázár Andor dunamelléki főgondnokot. Bár formálisan csak júliusban fogják megválasztani, az újdunamelléki elnökség, Bereczky Albert püspök és Kiss Roland főgondnok már nagy szerepet játszott az állammal kötendő egyezmény előkészítésében és elfogadtatásában.